1848. szeptember 29-én, 165 évvel ezelőtt ezen a napon vívták Pákozd mellett Jellasics horvát bán határőr csapatai és a Móga János vezette honvédseregek az 1848-49-es magyar szabadságharc első jelentős ütközetét. A csatában a honvédek megfutamították Jellasics nagyobb létszámú és képzettebb hadait. A pákozdi ütközetnek inkább politikai szempontból volt jelentősége, hiszen a győzelemmel Magyarország megőrizte az áprilisi törvényekkel kivívott szuverenitását, ezzel egy időben azonban az is világossá vált, hogy Bécs és Pest-Buda elmérgesedő konfliktusában hamarosan a fegyverek veszik majd át a szót. A pákozdi diadalról Hermann Róbert hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos parancsnokhelyettese beszélt a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.
A pákozdi csata jelentősége egyszerre katonapolitikai és lélektani - mondta a hadtörténész. Katonai szempontból nem azért fontos, mert végzetes vereséget mértünk volna az ellenségre, hanem mert a magyar sereg megállította a főváros felé tartó horvát csapatokat. Lélektani szempontból pedig azért fontos, mert miután szeptember 11-én megtörtént a horvát betörés a Muraközbe, s Jellasics csapatai elözönlötték a Dunántúlt, a magyar hadsereg megálljt tudott parancsolni az előrenyomulásnak.
Ha megnézzük a Pákozdnál felálló magyar hadsereg vezetőit, akkor ott találjuk Móga Jánost, aki felvidéki származású nemesi családból került a császári hadseregbe, Franz Holtsche vezérőrnagyot, aki dunántúli parasztfiú, Joseph Milpökh ezredest, vagy az etnikai értelemben is magyar Teleki Ádámot és Répásy Mihályt, de az egyes egységek parancsnokai között is nagyon sok idegen nevű, nem magyar nemzetiségű tisztet találunk. A magyarokat értelemszerűen az vezérelte, hogy veszélyben érezték a hazájukat, a császári-királyi hadseregből átkerült tiszteknél - különösen, ha az alakulatukkal jöttek - főleg az alárendeltekért érzett felelősség volt a döntő. A későbbiekben azonban felerősödhetett az igazságérzet is, hogy egy alapvetően alkotmányosan kormányzott országot meg kell védeni.
Arra a kérdésre, hogy a pákozdi csata tanulságait hogyan tanítják a mai honvédtiszt-jelölteknek, Hermann Róbert úgy válaszolt: elsősorban azt emelik ki, milyen remekül reagált a rögtönzött hadsereg a különböző helyzetekre, másrészt pedig a felállítás kiválóságát. Móga János lezárta a velencei szigethegységben a különböző átjárókat, s a tüzérséget úgy állították fel, hogy az ellenség lehetséges közelítési útvonalainak mindegyikét tűz alatt tudták tartani.
Hermann Róbert úgy fogalmazott: 1848 a modern értelemben vett hazaszeretet igazi kibontakozása, ekkor az egész nemzet szabadságáról volt szó, s ez volt az az időszak, amikor a hazaszeretet eszméje a nagy néptömegekhez is eljutott.
(Kossuth Rádió nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése