Mi keresnivalója van a babócsai földeken két budapesti egyetemistának, vagy egy kaposvári Sefag-alkalmazottnak? Mennyivel van náluk jobb kezekben ez a föld, mint azoknál a helyi gazdáknál, akik egész életüket földműveléssel töltötték, s megfelelő szakértelmük, gépparkjuk van a gazdálkodáshoz? Az állami tulajdonú – az NFA, illetve a Duna-Dráva Nemzeti Park – vagyonkezelésébe tartozó földek hasznosítására kiírt pályázat eredményhirdetése óta leginkább ez a kérdés foglalkoztatja a babócsai és bolhói gazdák többségét. A Sonline összeállítása.
A babócsai Kovács István a maga és öt másik dél-somogyi családi gazdálkodó képviseletében kereste meg a Sonline szerkesztőségét azzal: szeretnék végre megtudni, mi az oka, hogy az állami földekre kiírt pályázatokból a helyi családi gazdaságok szinte teljesen kimaradtak.
– Ugyanakkor olyanok jutottak itt földhöz, akik soha életükben nem dolgoztak mezőgazdaságban, s semmilyen kötődésük nem volt eddig ehhez a vidékhez – állítják –, illetve olyan cégek, melyek területe az 1200 hektár többszörösét is meghaladja, jóllehet ezt a pályázati kiírás kizáró okként tartalmazza. Elképzelni sem tudjuk, miként fogja a Babócsán frissen megszerzett 150 hektárját megművelni két budapesti egyetemista, vagy a közel száz hektárját egy kaposvári Sefag-alkalmazott. S azt sem, hogy hol érvényesült esetükben az életvitelszerű mezőgazdasági tevékenység szempontja? Az ösztöndíj, vagy a Sefag-bér mellett mindenesetre nem rossz kiegészítő jövedelem a föld után járó állami támogatás. A helyi családi gazdálkodók pedig, akik próbálnak tisztességesen megélni a földekből, családjukat mezőgazdasági tevékenységből eltartani, ismét szűkös éveknek néznek elébe. Meg se szólalunk, ha olyan nyer, akinek köze van ehhez a földhöz. Ezek a területek egykor a babócsai emberek tulajdonában voltak. Most olyanok kapták meg, akiknek semmi közük a földműveléshez, és semmi közük ehhez a vidékhez...
A dél-somogyi gazdák állítják: a nyertesek személye szorosan kötődik a babócsai Határőr Zrt.-hez: magánszemélyeken és egy kft.-n keresztül gyakorlatilag a 400 állami hektárból 350 a cég kezére került.
– Állami milliókkal támogatni ezt a társaságot olyan, mint vizet önteni a Drávába – mondta Kovács István. – Ráadásul a zrt. haszna az utolsó forintig elkerül innen, hiszen a tulajdonosoknak semmi köze nincs ehhez a vidékhez. A négy falu nem sok hasznát látja a működésüknek; alig 50 embert foglalkoztatnak, miközben Babócsának 1600, Bolhónak 800 lakosa van.
A helyi gazdák arról beszélnek: a kormány a családi gazdaságok erősítését ígérte, a földpályázat is ezt a célt volt hivatott szolgálni. Ők azonban úgy látják, hogy épp az ellenkezője történik. – Sokunk véleménye, hogy becsapták a vidéket, becsapták az embereket, s kimondták a halálos ítéletet a falura. Hiszen minek is jönnének ide vissza a fiatalok? Gazdálkodniuk nincs hol, a zrt.-nek pedig nem kellenek...
– Ha az eredeti cél érvényesül, s valóban a helyi családi gazdaságok erősítése történt volna, az növelhette volna a falvak megtartó erejét. Az én esetemben is arra kellett volna a megpályázott föld, hogy az unokám az egyetem elvégzése után hazajöhessen és átvehesse a családi gazdaságot – tette hozzá Kovács István.
A dél-somogyi gazdálkodók elmondták: a pályázattal kapcsolatos észrevételeiket elküldték Bitay Mártonnak, az állami földprogramért felelős államtitkárnak.
Megszűnő állattartás
A városiak gyakran megszólják a falusi embert, amiért mára jóformán megszűnt falun az állattartás – mondta Kovács István. – Akarja tudni, hogy valójában miért nem tart már senki állatot mifelénk? Nem lustaságból, hanem mert a négy község határában az összes rét a zalaegerszegi központú társaság kezében van. Babócsáról az összes széna az ország más vidékeire utazik. Itt tart ma a magyar vidék, és a helyzetén az ilyen kimenetelű földbérleti pályázatok csak tovább rontanak. Kíváncsi vagyok, az a bíráló bizottság, amelyik ilyen döntéseket hozott, tudta-e, hogy ezzel porig alázza az egész magyar gazdatársadalmat?
Nekem ez a 70 hektár nagy lehetőség
– Nem tudom, hogy másutt voltak-e visszásságok, s azt sem, hogy kik és miért gerjesztik ezeket az ügyeket, de az esetemben biztosan nincs igazuk - mondta Várfalvai Gábor, az egyik nyertes. – Nem vagyok fővárosi ügyvéd, sem földspekuláns. 34 éves agrármérnök vagyok, s az állandó lakcímem Babócsán van. Nekem az elnyert 70 hektár nagy lehetőség. Édesapámnak valóban vannak részvényei a babócsai zrt.-ben, azonban jó ideje önálló életet élek, szó sincs arról, hogy a társaság számára nyertem volna meg ezt a földterületet.
(Sonline)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése