Dudás Róbert Heves megyei Jobbik-elnök írása:
Hatvan évvel ezelőtt, 1953 őszén zárták be hároméves működés után a recski kényszermunkatábort, ami joggal vált a kommunista terror szimbólumává. Szeptember 7-én erre emlékeztünk Recsken, ahol én is csatlakoztam azok népes táborához, akik elhelyezték a kegyelet és a tisztelet koszorúját. Azt gondolom, hogy méltó mementót kell állítani az oda internáltaknak és ezek a megemlékezések fontos lépései ennek.
Nem terveztem, különösebben kommentálni a rendezvény körülményeit, hiszen hál' Istennek nemzetközivé nőtte ki magát ez az évről évre megrendezett esemény, ahol Európa számos országának polgára képviseltette magát, de az elmúlt két nap erről szóló hírei mégis erre késztettek. Engedjétek tehát meg, hogy leírjam őszinte véleményemet, amit egy idézettel kezdek:
„Kiss Dániel rabot, miután gúzsbakötésre ítélték, egy izzó dobkályha mellé ültették, de oly közel, hogy keze majdnem hozzáért a tüzes vashoz. Perzselődött a húsa a két órai gúzsbakötés alatt, ordított a szörnyű fájdalomtól, de a szolgálatos ávéhás őr, Sikala Ferenc nem segített rajta, inkább szidalmazta. Kiss Dániel sebe sohasem gyógyult be, kezét csonkolni kellett".
Azért kezdtem így a beszámolómat, mert abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy őmellette lehettem végig a megemlékezésen. Talán ezért is erősödött fel bennem minden egyes rezgés és minden egyes szó, ami ott elhangzott, mert egy olyan ember mellett ülve tölthettem el egy rövid időt, aki nagy árat fizetett a becsületért, és akit minden tisztelet megillet.
Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke idős kora ellenére egy rendkívül összeszedett, a tényekre szorítkozó, egyes részeiben ellentmondást nem tűrő beszédet mondott, olyat, amilyen beszédet egy igazi vezetőnek mondania kell. Tette mindezt remegő kézzel és, azt gondolom, remegő szívvel, hiszen a hatvan éve átélt borzalmakat elevenítette fel úgy, hogy mondandójához nem vett igénybe semmilyen jegyzetet. Nemcsak, hogy egyszerűen összeszedett volt, de sok mai vezető megirigyelhetné azt a szellemi frissességet, amivel gondolatait egymás után fűzte.
S itt értem el oda, hogy a megemlékezés díszvendégének beszédéről is ejtsek pár szót. Sokat nem is lehet, mert mintha nem tudta volna, hogy éppen hova hozták, úgy beszélt Hende Csaba, aki a kormányt képviselte Recsken. Szó esett beszédében Muhiról, Mohácsról, a Doberdó-fennsíkról, de többször visszatért a zsidósághoz és Auschwitzhoz is. Beszélt még a nemzetiszocializmusról, illetve a nemzetközi szocializmusról és más olyan diktatúrákról, melyeket zavaros körmondataiból nehezen lehetett érteni, pedig minden megemlékező kíváncsian várta, hogy mi a kormány üzenete Recskkel kapcsolatban. Hát ennyi. Zavaros, nem egyértelmű, megalkuvó, a bűnösöket szabadon futni hagyó és még Recsken is csak a zsidósággal példálózó. Sokat nem vártam tőle, hisz képességeit megismerhette az egész ország az elmúlt három évben, de ettől azért többet vártam. Az én csalódásom viszont mit sem számít azokéhoz képest, akik itt, a táborban raboskodtak, lettek nyomorékok és még itt is azt kellett hallgatniuk, hogy mi történt Auschwitzban. Kíváncsi lennék rá, hogy egy holokauszt-emlékműnél megemlítené-e Recsket és az ott elkövetett borzalmakat.
Jogos tehát a kérdés mindenki részéről, hogy ki fogja végre a magyar embereket képviselni, ki fogja az ő sérelmeiket előtérbe helyezni, s ki fogja őket megvédeni attól, hogy hasonló még egyszer ne fordulhasson elő. A választ megkaptuk, nem ez a kormány.
Idézettel kezdtem, így azzal is zárom. De még előtte elmondom azt a mondatot, ami nagy erőt adott ahhoz, hogy folytassuk a munkánkat, és egyben megerősített annak helyességében. Megszorította a kezemet a mellettem ülő egykori recski rab, és megköszönte, hogy képviseljük a recski ügyet, és igyekszünk mindenkivel megismertetni azt, hogy mit tettek velük éveken keresztül a kommunisták az '50-es évek elején. Tette mindezt könnybe lábadt szemmel, és el kell hogy mondjam, nem csak az ő szeme volt könnyes.
Krasznay Béla: "Mindenkinek látnia kell, hogy hová jut az az ország, amelynek irányítása idegenszívű emberek kezébe kerül".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése