2016. szeptember 23., péntek

Hiányszakmák? Megaláztatások, 19. századot idéző embertelen munkafeltételek és körülmények, pl. vécére sem mehet a rabszolgamunkás! A képen látható országos jövedelmi átlagot Budapest húzza fel? Nem, hanem a legtöbbet keresők, néhány pénzzel kaépcsolatos vezetői állás milliós havifixei.

Hiányszakmák? Vécére sem mehet a rabszolgamunkás!



A képen látható országos jövedelmi átlagot Budapest húzza fel? Nem, hanem a legtöbbet keresők, néhány pénzzel kaépcsolatos vezetői állás milliós havifixei, de a tőkejövedelmek még ennél is magasabbak és azokra a szja nem is vonatkozik, kvázi adómentesek. A fideszes "munka alapú gazdaság" a többség számára azt jelenti, pofa be és szalagmunka 3 műszakban a Jabilban, andy vajna és sokan mások meg offshore adóelkerülnek vidáman.



Nem csak a pénz miatt megy külföldre a magyar, fáj neki, hogy nem nézik embernek



Nem elegendő a munkaerő-piaci gondok rendezéséhez az általános béremelés. Az alkalmazottak emberségesebb körülményeket követelnek. Ha nem kapják meg, lelépnek.



Korántsem csak az alacsony hazai bérek miatt krónikus itthon a munkaerőhiány, és jelentős az alkalmazottak cserélődésének sebessége a vállalatoknál. Bár általános vélekedés, hogy az emberek leginkább a jobb bérszínvonal miatt keresik a külföldi munkavállalás lehetőségét, a Vasas Szakszervezeti Szövetség az elmúlt két hónapban több mint háromezer munkavállaló bevonásával készített felmérése szerint ennél sokkal mélyebb és összetettebb a probléma. Ebből kiderül: fizetésemelés nélkül ugyan nem orvosolhatóak a magyar munkaerőpiac problémái, de ez csak a szükséges lépések egyike.



– Emberségesebb körülmények és empatikusabb vezetők is szerepelnek az alkalmazottak kívánságai között – összegezte az eredményeket lapunknak László Zoltán, az érdekvédelmi szervezet alelnöke. A helyzet súlyosságáról az is árulkodik, hogy bár a felmérést azért indították, hogy kiderüljön, hogyan érzik magukat a munkavállalók, rövid idő alatt akkora panaszáradattal szembesültek, hogy újabb és újabb kérdéseket kellett feltenniük a problémákkal kapcsolatban.



Az egész országot lefedő kutatás eredményeként az rajzolódott ki, hogy a jellemzően ipari vállalatoknál dolgozó emberek mély hangulati válságban vannak, ez a külföldre távozás egyik legmeghatározóbb oka. A felmérés válaszadói öt jól elkülöníthető területet jelöltek meg, amelyek egyre nehezebbé teszik mindennapjaikat a munkahelyükön. Az alacsony bérszínvonal rendre előkerült ugyan, de a megkérdezett többtucatnyi társaság közül csak egy akadt, ahol a munkavállalók ezt a szempontot tették az első helyre. Ráadásul az is kiderült: az ország keleti és nyugati felében található társaságok között nincs érzékelhető különbség e téren, vagyis nem lehet azt állítani, hogy a keleti országrészben égetőbb probléma lenne a bérkérdés, mint máshol.



A főnöki kegyetlenség és ostobaság küld padlóra sokakat.



Az nem derült ki a felmérésből, hogy mekkora béremelést várnának el a dolgozók, az azonban egyértelművé vált: az emberek azt szeretnék, hogy például egy váratlan fogászati kezelés ne okozzon több hónapig tartó költségproblémát egy családban, az iskolakezdést pedig ne előzze meg akár féléves spórolás.



A munkahelyi vezetők magatartása miatti csalódottság nagyjából azonos mértékű volt, mint az alacsony fizetések miatti.



A válaszadók elkeserítően nagy számban állították azt, hogy elsősorban a közép- és alsó szintű vezetők kritikán aluli hangnemben beszélnek beosztottjaikkal. E viselkedés mögött vélhetőleg az áll, hogy – mivel a vállalatok jellemzően nem vagy alig költenek a vezetők képzésére – egy részleg irányítójának jellemzően fogalma sincs arról, hogyan kellene kollégáival bánni, hatékonyan ösztönözni őket.



Ha mennyiségi megrendelést kell teljesíteni, sok cégnél a vezetők csak a kvóták teljesítésére és a határidők betartására koncentrálnak, az eredményeket pedig szinte kizárólag kényszerítéssel érik el. Meghökkentő, de többen fizikai bántalmazásról is beszámoltak. Az csupán e jelenség másodlagos következménye, hogy a minőség iránti igény is másodlagossá válik ilyenkor, ami a vállalatra is rossz fényt vet.



A szakszervezet egyébként a felmérés eredményei nyomán arról döntött, lépéseket tesz azért, hogy az embertelen vezetők kiléte a jövőben nyilvánosságra kerüljön. Már dolgoznak is egy erre hivatott rendszer létrehozásán.



Az alkalmazottak részéről fontos elvárásként merült fel az igazságosság kérdése is: jelenleg ugyanis itthon általános az a gyakorlat, hogy hiba esetén az utasítást kiadó vezetőt semmilyen retorzió nem fenyegeti, míg aki elvégezte a munkát, az elveszti az állását.



Meghökkentően rossz a hangulat a magyar munkahelyeken.



A tervezhető karrierlehetőségek mellett a munkavállalók szerint az is sokat javítana a helyzetükön, ha a cégek jobban odafigyelnének a munka és a magánélet egyensúlyára. Most az utóbbit szinte teljesen háttérbe kell szorítaniuk. Különösen jól látszik ez a szabadságok ­kiadásában: sok helyütt a munkatársak egyáltalán nem vehetik ki akkor a szabadnapjaikat, amikor szeretnék; ezek kiosztásába semmilyen beleszólásuk nincs. A cégek többsége a gyermeket nevelők igényeire, kéréseire sincs tekintettel.



–  Akadt olyan válaszadó, aki úgy jellemezte helyzetét: a gépre, amivel dolgozik nagyobb figyelmet szentel a vállalat, mint rá. Annak igényeire maximálisan odafigyelnek, betartják például a szervizidőszakot, míg neki ahhoz sincs joga, hogy engedély nélkül kimenjen a WC-re a szalag mellől. Ha ­mindez tartósan így marad, semmilyen bérrendezés nem képes a magyar munkaerőpiacot újra vonzóvá tenni – jegyezte meg László Zoltán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése