Alföldi Róbert úgy érzi, jól került ki a Nemzeti Színház igazgatóváltása körül kialakult botrányból, már nem jut eszébe minden nap a színház, és soha nem volt még ilyen "kapós", mint most. Csáki Judit Alföldi Színháza - Öt nemzeti év című könyvében arról is nyíltan beszélt, miért nincsenek barátai, miért szorong civilként, illetve, hogy ha "családpolitikailag" renben lenne, sokkal nagyobb eséllyel folytathatta volna a munkát a színház élén.
A könyvben megjelent interjú július végén készült, de Alföldi már akkor is azt nyilatkozta: már nem jut eszébe minden nap a Nemzeti. "Ma eljöttem a Nemzeti mellett; ránéztem, és nem történt bennem semmi."
A politikusokkal való viszonyáról azt mondta, normálisan beszéltek vele, Hillerhez nem tudott bejutni, de Réthelyi Miklóst "nagyon bírta", a legkönnyebben és a legnormálisabban pedig Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével lehetett beszélni. "Ha üzentem neki, öt perc múlva visszahívott, és normálisan, sőt, nyíltan beszélt."
Orbán Viktorral végül nem jött össze a közös kávézás. "Nem miattam. Ő állítólag üzent, én meg vártam, hogy mikor. Pedig az ötlet biztos igaz volt, mert több helyről hallottam, hogy a miniszterelnök úr találkozni akar velem, mert támogatja ezt a másik színház-ötletet. De ez is jobb így, tényleg."
Arra a kérdésre, milyen hatással voltak rá a "politikusok packázásai", és a "gusztustalan botrányok", a Nemzeti Színház volt igazgatója azt mondta: "Rövid pillanatok voltak, amikor megviseltek, vagy kiborítottak. Ha éppen egyedül ültem egy másodpercre. De valahogy nem ment mélyre, és tudom, hogy miért: mert annyira méltatlan, annyira minden nívó alatti volt. Már bocsánat a megfogalmazásért: nem lehet egy lapon említeni ezeket az embereket velünk. […] Egyszerűen olyan sokkal volt felette az, amit csináltunk, hogy nem volt kérdés, mivel kell fogalkozni."
Alföldi a megjelenő könyvben a magánéletéről, pontosabban annak hiányáról is beszélt. A barátok hiányát a könyvben azzal magyarázta, hogy egyedül akar lenni, mert szüksége van az egyedüllétre. "Valahogy nem marad energiám szeretni a barátaimat; illetve nem is szeretni, hanem ápolni a barátságot. És… ha nem színházban vagyok, én szorongok az emberek közt. […] Talán mert azt gondolom, belőlem csak a színház érdekli az embereket. Szóval civilként szorongok."
A Nemzeti volt igazgatója – bár ezt a fejezetet sokáig ki akarták hagyni a könyvből - a Más-Színház című fejezetben arra is reagált, miért és hogyan kapott szerepet a homoszexualitás a színházában.
"Erről a fejezetről azt gondoltam, hogy nem lesz benne a könyvben. Mert nem akarok "szenzációs" fejezetet a Nemzetiről szóló könyvbe; semmi olyasmit, hogy "lám-lám, végre bevallja, pedig úgyis tudtuk". Aztán ma, - 2013. május 23-án éjjel – minden máshogy van már. Először is: biztos vagyok benne, hogy nagyobb eséllyel maradhattam volna a Nemzeti igazgatója és folytathattam volna a munkát – nem állítom, hogy biztosan, csak nagyobb eséllyel -, ha rendben lennék "családpolitikailag". Másodszor: néhány napja buzizta le Kerényi Imre valamikori színházrendező a Nemzeti Színház általam vezetett öt évét. És ez már sok. Maradjon csak a fejezet. Akkor is, ha sokan kárörvendve olvassák, hisz "lám-lám, ugye, megmondtuk". Nem saját érintettségem okán jelentek meg meleg szereplők vagy erről szóló darabok a Nemzeti Színház műsorán. Ennél azért nagyobb léptékben gondolkodom az életről is és a színházró is."
(HVG nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése