Tisztelt Szerkesztőség!
Egy kicsit szeretnék beszélni az előzményekről, hogy lássanak hát csodát, kicsik és nagyok, nem egy ilyen eset történik nap mint nap a hétköznapi emberek életében. Édesapám második házassága jól sikerült, hála Istennek 3 egészséges gyermekkel szaporítva a magyar nemzetet. Teltek az évek, édesapám idősebb lett, láttam megőszülni, és még mindig örömmel láttam, hogy édesapám boldogan él a családjával. Ugyanakkor nem kötött mindent az orrunkra, de az már hamar kiderült, hogy a feleségének a családja, akik Jehova tanúinak vallották magukat, már nem egészen voltak tisztességeseknek mondhatók. A gyerekek édesanyja - kifolyólag abból, hogy 3 gyerek mellett már nagyon nehezen talált volna állást -, főállású anyaként otthon látta el a gyerekeket, öltöztette rendesen, főzött rájuk, sőt, volt hogy édesapám is főzött. A család, tekintettel a dübörgő magyar gazdaságra" egy háztartásban élt a gyerekek édesanyai nagyszülőivel. De sajnos 2011-ben csapás érte a családot. A gyerekek édesanyja leukémiában elhunyt, és édesapám egyedül maradt a három kicsivel. Sajnos megint csak a dübörgő gazdaságunk miatt, ő is elveszítette a munkahelyét. Így mi igyekeztünk a nővéremmel segíteni nekik, hiszen olyannyira voltak rossz anyagi helyzetben, hogy édesapám elhunyt feleségének búcsúztatóját, és annak anyagi vonzatát fele arányában magamra vállaltam. Nővérem mindeközben millió egy papírt töltött ki, szerzett be azért, hogy a gyerekek jóléte (legalábbis, amit ma megélhetésnek is nevezhetnénk) ne kerüljön veszélybe.
Azt is kell tudni, hogy négy testvére is volt az édesanyjuknak, akik önzetlenül soha egy szalmaszálat nem tettek keresztbe azért, hogy csak egy kicsikét is, de segítsenek az árván maradt gyerekeknek. Még el sem búcsúztattuk a gyerekek édesanyját, mikor annak anyukája, a drága mama azzal kereste fel édesapánkat, hogy a családi béke fennmaradásának érdekében, ő azt szeretné, ha azzal a pénzzel, amit a gyerekek után kapott apukánk, (amit megjegyzem, nem mellesleg a nővérem közreműködésével, sorban állásával, és az egyéb ezzel járó idejébe kerülően sikerült az önkormányzattól megigényelnie), ő gazdálkodhasson. Édesapám természetesen ezt azonnal visszautasította. Amikor a gyerekek árvák lettek, édesapánk szorosan együtt működött a gyermekjóléti szolgálattal, akik igyekeztek szintén segítséget nyújtani számukra. (Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni annak a szociális gondozó hölgynek, akihez édesapám esete került.) Ekkor kezdődött el igazán az a kálvária, amelynek még napjainkban is vannak nyomai, és gyanítom lesz még folytatása is. Ha otthon volt a gyerekekkel édesapám az volt a baj, hogy nem dolgozik, ezért mindennaposakká váltak a terrorizálások. Édesapámnak nem sokkal később sikerült alkalmi munkát találnia, amelyet becsülettel, napi rendszerességgel, megbízhatóan el is végzett. De miután dolgozni kezdett, akkor az volt a baj, hogy soha nincs otthon a gyerekekkel. Tetszenek érteni? Az édesapám sógornője igen tehetős érdekházasságának köszönhetően, talán máig élvezi annak minden gyümölcsét, hozzátéve, hogy az édesanyai ágon lévő családban, senkinek nem volt magasabb az iskolai végzettsége a 8 általánosnál. Ennek a sógornőnek uszítására édesapám ultimátumot kapott, hogy idei év június 15-ével hagyja el az ingatlant, amelyben 16 évet élt a családjával. Ekkor kérte édesapám ismét a segítségünket, és közös ingatlanunkban elszállásoltuk őt, és majdan később a gyerekeket. Június 15-től nem engedték édesapám az ingatlanban aludni, és a gyerekeket sem akarták elengedni vele. Ez kereken majd két hétig így működött. Ekkor a nővérem megelégelve a pofátlanságnak minden tetőfokát édesapámmal rendőrökkel vonult fel, majd végül sikerült érvényt szerezni a törvényes gondozói jogainak. Ezzel egy időben a család már bejelentést tett a gyámügynél, hogy édesapánk alkoholista, és hogy indítványozzák a gyerekek kiskorú védelembe vételét.
Arról nem is beszélve, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal porig alázták édesapánkat a rendőrök előtt, még az a vád is elhangzott, hogy édesapánk szexuálisan molesztálta a három gyereket. Mindezt azért, hogy el tudják vetetni édesapánktól a három kicsit, és ezzel egy időben rá tudják tenni a kezüket a gyerekek után járó pénzösszegekre. Édesapánknak több mint negyven év munkaviszony van a háta mögött, de még nem tudott előnyugdíjba sem menni, köszönhetően ismét a mi drága kormányunknak. Ekkor már én is úton voltam hazafelé, hogy a családunkon segítsek, találjunk albérletet, és iskolakezdésig megnyugodjanak a gyerekek, akiknek folyamatosan fejmosást adtak a nagyszülők és a nagynéni. Megjegyzem, mire végre sikerült kiszakítani a gyerekeket ebből az undorító, uszító közegből, máris önálló gondolataik lettek a gyerekeknek. Sajnos ők még nagyon kicsik (9, 12, 14 évesek), és nem látnak a dolgok lényegébe, értelmébe. Azok után, hogy hazaérkeztem, a költözködés sem volt zökkenőmentes, hiszen édesapánk épületgépészként egy életen át gyűjtött, vásárolt szerszámaiból - amelyek között jócskán voltak még bontatlan állapotúak -, érdekes módon megfogyatkoztak. Sőt még egy alkalommal ki kellett vonulnunk a rendőrséggel, mert a "fejmosás" következtében, a középső kistestvérem manipulálása miatt megint nem akarták kiadni a gyereket. Arról nem beszélve, hogy a gyámügy is szigorúan tiltotta annak a lehetőségét, hogy a gyerekek egyike sem aludhat a volt otthonukban. Kettő egész héten keresztül, amíg megtaláltuk az albérletet, valamint elköltöztettük őket, minden áldott nap hivatalból jöttek ki a gyámügytől, hogy a gyerekekre vonatkozóan szükségessé válik-e a védelembe vétel. Természetesen mindent rendben találtak, de egy hét után már azzal keresték meg a gyámügyet, hogy én mint idősebb testvér, miért alszok egy ágyban a saját húgommal, aki még pici, és hála Istennek ragaszkodik hozzám. Gyakorlatilag azzal panaszoltak be engem is, hogy én is fajtalankodok a húgommal. Kész röhej, és gyomorforgatóan undorító. Édesapámmal az első dolgunk volt ügyvédhez fordulni, de a becsületsértést csak abban az esetben tudjuk bizonyítani, ha a rendőri jelentésbe ez bekerült. Továbbá érdekesség szintén, hogy az érintett fél, azaz édesapánk sem tekinthet bele a jelentésbe, még akkor sem, ha annak gyanúja merül fel, hogy becsületsértés és rágalom érte édesapánkat. Márpedig a pedofília igen súlyos bűncselekménynek minősül. Az ember ilyenkor legszívesebben elégtételt szeretne a gyerekek meghurcolása, az emberi méltóság sárba tiprása és az aljas rágalmak miatt. De mi jelenleg abban reménykedünk, hogy a gyerekek végre megnyugodjanak, és végre egészséges gondolkodással, hatalmas magyar öntudattal nevelkedjenek. Ennek érdekében mindent elkövetünk, és amennyiben lesz még folytatása az ügynek, márpedig úgy tűnik lesz, be fogok számolni róla.
Köszönettel:
Egy rendszeres olvasójuk
Kapcsolódó:
