Még ha az áldozatok Fiatja tényleg hirtelen is kezdett előzni, ami nem bizonyított, a négy ember halálát követelő baleset nem ezen múlott. A Rezesová-per keddi tárgyalása után ez a következtetés vonható le a három műszaki szakértő egyetértésben kidolgozott, közös számításából. Az eredményt az a szakértő is elfogadta, akit korábban az áldozatokat hibáztató szlovák milliomosnő ügyvédjének kérésére rendeltek ki.
Elkerülhető lett volna a négy ember halálát követelő baleset az M3-as autópályán tavaly augusztus 21-én? Erre a kérdésre kereste a választ kedden a Gödöllői Járásbíróság a közúti veszélyeztetéssel és több ember halálát okozó ittas vezetéssel vádolt szlovák milliomosnő büntetőperének tárgyalásán.
Rezesová, akinek BMW terepjárója hátulról belerohant a kis Fiat Puntóba, tagadja bűnösségét. "Védekezésképp" az áldozatokat hibáztatja. Tavaly decemberi, írásbeli vallomásában ez állt: "Sajnálatomat fokozza, hogy legbelül meg vagyok győződve arról, hogy nem tudtam megakadályozni ezt a balesetet. Az adott időben nem volt reális esélyem arra, hogy kitérjek a Fiat Punto személygépkocsi elől, amely hirtelen és váratlanul kezdte előzni az előtt haladó kamiont. Az előzési manővert olyan gyorsan hajtotta végre, hogy az ütközést már nem tudtam megakadályozni."
Az ügyben több műszaki szakértő véleményét is kikérték, volt, akit a rendőrség rendelt ki, és volt, akinek a kirendelését a védelem kérte. Az így megszületett szakvélemények egymásnak részben ellentmondtak, nagyrészt azért, mert az egyes szakértők különböző adatokat vettek alapul a számításaikhoz.
Ezeket az ellentmondásokat oldotta fel kedden sikeresen Fülöp Ágnes bíró. A bíróságon megjelent mind a három szakértő. A délelőttöt a bíró arra szánta, hogy elérje: jussanak egyezségre a szakértők az alapokban, és tegyenek végül olyan megállapításokat, amelyek mindhármuk számára elfogadhatóak. Így például a BMW ütközéskori sebességét kezdetben az egyik szakértő 170-180 kilométer per óra közé tette, a második 160-ra, a harmadik pedig 160-170-re. A közös nevező az lett: legalább 165 kilométer per óra sebességgel száguldott a vádlott autója. A Fiat 100-zal ment.
Abban is sikerült megegyezésre bírni a szakértőket, hogy mekkora lassulással érdemes számolni intenzív és normál fékezésnél (7, illetve 3,5 m/s²), illetve hogy mekkora reakcióidő az elvárható (1,5 másodperc, de elvégezték a számítást 1-gyel és 2-vel is) az adott viszonyok között. Miután meglettek az alapok, a bírónő arra kérte a szakértőket, hogy az ebédszünetben közösen végezzék el újra a számításokat.
A szünet után ismertetett eredményeik az alábbi táblázatokban láthatók. A két táblázat között az a különbség, hogy melyik mozzanatot tekintik a veszélyhelyzet kialakulásának. Az első esetben azt, amikor a Fiat fele átlépi a sávok közti vonalat, a második esetben pedig a vezető már azt is veszélyhelyzetnek tekinti, hogy a Fiat bal oldala a vonalhoz ér. Nagyon lényeges, hogy a számítások során a szakértők nem a valós, 165 kilométer per órás sebességgel számoltak a BMW esetében, hanem azt vették alapul, mintha szabályosan, a sebességkorlátozást betartva, 130 kilométer per órával ment volna.
A számításokból a következtetéseket nem vonták le a tárgyaláson. Nem hangzott el az, hogy ezek szerint ha a vádlott a megengedett sebességgel közlekedik, valamint elég éber és józan ahhoz, hogy a normál reakcióidőt produkálja, a tragédia elkerülhető lett volna. A bírónő megjegyezte, hogy a számítások kiértékelése majd a perbeszédek dolga lesz.
A műszaki szakértőknek még meg kell válaszolniuk néhány kérdést, ezért szeptember 13-án ismét meghallgatják őket. A csütörtöki tárgyaláson a vádlott egészségügyi állapota lesz a téma.
(Index nyomán)
