John Kerry amerikai külügyminiszter főnökeihez jelentéstételre Jeruzsálembe érkezett. Miután az izraeli miniszterelnök kegyeskedett meghallgatni beosztottja beszámolóját, Benjamin Netanjahu közölte: támogatja a Washington és Moszkva között a szíriai vegyi fegyverek „nemzetközi ellenőrzés alá helyezéséről" született megegyezést.
 
Kerry és Bibi |
„Szoros figyelemmel követjük és támogatjuk az Önök erőfeszítéseit, amelyek Szíria megfosztását célozzák a vegyi fegyvereitől" – jelentette ki az izraeli kormányfő az amerikai külügyminiszterrel folytatott megbeszélését követően. Teljes mértékben érhető, hogy Izrael elégedett. Végtére is a cionisták Oroszország segédletével elérték egyik legfontosabb céljukat. Megfosztották Szíriát az egyetlen olyan eszközétől, amellyel bizonyos mértékig elrettentő hatást fejtettek ki Izraelre: a vegyi fegyverkészletétől. A „nemzetközi ellenőrzés" egyébként annyit jelent, hogy a zsidóknak és nyugati csatlósaiknak komoly befolyásuk lesz a szíriai vegyi fegyverek további tárolásának, majd megsemmisítésének folyamatára.
Ne feledkezzünk el arról, hogy korábban Moamer Kadhafi líbiai vezető is kötött olyan egyezséget a Nyugattal, melynek értelmében fel kellett hagynia a vegyi fegyverek előállításával. Hasonlóképpen késznek mutatkozott a kompromisszumra a kérdésben Szaddam Huszein az első Öböl-háborút követő időszakban. Azonban hiába volt a hajlandóságuk a megegyezésre, mert a cionisták mindkettőjük hatalmát megdöntötték, és agressziót követtek el úgy Irak, mint Líbia ellen. Bassár el-Aszad, valamint a teheráni vezetés is jól teszi tehát, ha Irak és Líbia balsorsából levonja a tanulságot: a kompromisszumkészség az Izrael vezényelte Nyugatot a legkevésbé sem hatja meg, sőt további agressziókra bátorítja.
A damaszkuszi rezsim tehát valójában most pusztán csak időt nyert, habár Bassár el-Aszad talán úgy gondolja, ez sem csekélység, végtére is aki „aki időt nyer, életet nyer". Csakhogy ismét érdemes felidézni, hogy Irak is „nyert időt" az első Öböl-háborút követően, sokra azonban nem ment vele. Hasonlóképpen „nyert időt" a líbiai rezsim és maga Moamer Kadhafi is (nyolc évet), miután erőteljes nyugati nyomásra 2003 decemberében a tripoli vezetés közölte: lemond a biológiai, vegyi és nukleáris fegyverek előállításáról, és felfüggeszti atomprogramját. A két vezető megegyezési szándékát a nyugat agresszióval hálálta meg, és mindkettőjüket az USA parancsára kivégezték.
A szíriai (korábban a líbiai és iraki) vegyi fegyverek, valamint az iráni nukleáris program körül gerjesztett cirkusz, valamint a megszületett úgynevezett egyezmények egyébként a nemzetközi jog szellemének a súlyos sérelmét jelentik. Az említett országok ugyanis nem jókedvükben fejlesztettek ki vegyi fegyvereket, hanem azért, mert védekezniük kell a közel-keleti térség teljes leigázásra törekvő, arab földeket (beleértve a Szíriához tartozó Golán-fennsíkot) törvénytelenül uralma alatt tartó Izrael, a mögötte álló USA, valamint más nyugati hatalmak óriási fölényben lévő haderejével szemben. Izrael, az USA, Franciaország és Nagy-Britannia összehasonlíthatatlanul nagyobb vegyi fegyverarzenállal rendelkezik, mint akár Szíria, akár Irán (vagy korábban Irak és Líbia), ráadásul Izrael, USA és a két nyugati hatalom atomfegyvereket is birtokol. Ezért mindenfajta jogi és erkölcsi alapelv legteljesebb semmibe vétele, hogy Szíriától és Irántól várják el a leszerelést, ezzel szemben sem Izrael, sem az USA nem hajlandó megválni egyetlen vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyverétől sem. Mi értelme van egyáltalán az ENSZ fenntartásának és a nemzetközi jog létezésének, ha kizárólag csak a legerősebb hatalom akarata érvényesül a világban?
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
