Bevezető:
Kétnapos látogatást tett Kárpátalján a Jobbik elnöksége, melynek keretében városi, politikai, egyházi és oktatási vezetőkkel tárgyaltak és emlékműveket koszorúztak meg.
Cikk Front kép - 280x185:
Kétnapos látogatást tett Kárpátalján a Jobbik elnöksége, melynek keretében városi, politikai, egyházi és oktatási vezetőkkel tárgyaltak, megkoszorúzták a honfoglalási emlékművet a Vereckei-hágón, illetve a szovjet munkatáborokban halálra dolgoztatottak falát Szolyván. A nemzeti radikális párt vezetői a legnagyobb kárpátaljai magyar gimnázium megsegítéséről is döntöttek, amely három éve egy vasat sem kap a magyar államtól.
Rendkívüli üléssel vette kezdetét a Jobbik elnökségének kétnapos kárpátaljai látogatása Beregszászon, Kovács Béla EP-képviselő irodájában október 16-án, szerdán. Kovács Dezső irodavezető a helyszín missziós tevékenységére hívta fel a figyelmet, amely gócpontja a kárpátaljai nemzeti rendezvényeknek. Tevékenységi körükből kiemelt több, korábban tabunak számító téma köztudatba emelését, Trianon megemlékezés szervezését, valamint Horthy Miklós kormányzó eltűntnek hitt rokonai sírjának felfedezését.
Kovács Dezső köszönti a Jobbik elnökségét
A rendkívüli ülésen az elnökség arról döntött, kezdeményezik a külhoni jobbikosok teljes jogú tagságát, vagyis hogy a párt legfőbb döntéshozó szervében, a kongresszusban szavazati joggal vehessenek részt és választott tisztséget viselhessenek. Ezt délutáni sajtótájékoztatóján Vona Gábor jelentette be.
Napi gondokkal küzd Kárpátalja központja
A delegáció szerda délelőtt Beregszász város vezetőivel találkozott. Babják Zoltán polgármester részletesen kifejtette, a 950 éves Beregszásznak, amely a kárpátaljai magyarság központja, milyen napi szintű nehézségekkel kell megküzdenie. Az elavult csatornarendszer és a jórészt monarchia korabeli infrastruktúra mellett gond a befektetők hiánya és az alacsony átlagkereset.
Találkozó Beregszász városi vezetőivel (középen Babják Zoltán polgármester)
Babják a vezető önkormányzati tisztségekre csak olyan embert tud kinevezni, aki magas szinten beszéli az államnyelvet, ilyenből viszont a magyarok között kevés van. Az alig száz napja hivatalban lévő polgármester minden követ megmozgat, hogy Beregszászt virágzó, európai kisvárossá tegye, és egy magyarországi párttól sem zárkózik el, aki ebben segíteni akar.
A nemzetmegtartó erő: az egyházak
„Az egyházakat legalizálták, de nem rehabilitálták" – ez lehetett volna a mottója a tárgyalássorozat következő állomásának, melynek keretében Jobbik elnöksége három történelmi egyház képviselőivel egyeztetett. A római katolikus egyház plébánosa, Molnár János, a görögkatolikus egyház esperese, Demkó Ferenc és a református egyház püspöke, Zán Fábián Sándor mind egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió felbomlása utána a kárpátaljai magyar felekezetek megtűrt, de továbbra is hátrányosan megkülönböztetett helyzetben vannak.
A katolikus és református egyházaknak az ukrán állam továbbra sem hajlandó visszaadni a korábban államosított ingatlanokat, kárpótlás szóba sem jöhet, a bizonyító erejű levéltári anyagokat újra titkosították. Súlyos problémát jelent, hogy az embereknek nincs pénzük megvásárolni korábban kolhozosított földjeiket, ezért azt inkább eladják az oroszoknak. Megoldást egy Határon Túli Földalap felállítása jelentene (erre az első Orbán-kormány idején voltak próbálkozások), amely segítséget nyújtana, hogy a magyar föld határon túl is magyar kézben maradjon.
„Az egyház látható és tapasztalható nemzetmegtartó erő" – jelentették ki egybehangzóan a lelkipásztorok, hozzátéve, levéltári dokumentumok bizonyítják, hogy az elvtársak még a 70-es években is arra panaszkodtak, hogy a magyar egyházak a Szovjetunió átnevelési programját veszélyeztetik. Annak ellenére, hogy az ukrán államtól egy fillér támogatást nem kapnak, a felekezetek erős szociális missziót végeznek, gyülekezeteik adományaiból segítenek az öregeken, rászorulókon, fogyatékkal élőkön, a reformátusok család típusú gyermekotthont tartanak fent. Vona Gábor a beszélgetés végén példamutatónak nevezte, hogy a kárpátaljai egyházak panaszkodás helyett töretlen hittel és eredményeket felmutatva dolgoznak, a politikus a problémás kérdésekben felajánlotta közvetítői segítségét az anyaország felé.
Az értelmiségképzés záloga: a főiskola
Miközben Vona Gábor pártelnök, Kovács Béla EP-képviselő és Szávay István nemzetpolitikai kabinetvezető a két kárpátaljai magyar párt, a KMKSZ és az UMDSZ vezetőivel tartott megbeszélést, az elnökség látogatást tett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán és a Beregvidéki Múzeumban. Őket Csernicskó István oktatási és tudományos rektorhelyettes fogadta, aki felelevenítette az 1907-ben igazságügyi palotának szánt épület történetét. Az 1961-től a Szovjetunió felbomlásáig hadiüzemként funkcionáló építmény (tengeralattjárók műszereit gyártották itt) tíz évig állt kihasználatlanul a város tulajdonában, mígnem a magyar-magyar összefogás szép példáját nyújtva kárpátaljai és anyaországi adományokból renoválták. (A tetőszerkezet felújítását két éve a Jobbik is anyagilag támogatta – a szerk.)
Csernicskó István rektorhelyettes körbevezeti a delegációt
A főiskola tíz alapszakjával és 600 hallgatójával a kárpátaljai magyar értelmiség utánpótlásbázisa, melynek akkreditációját a közelmúltban magyar és ukrán vizsgálóbizottságok is megerősítették. Az intézmény több magyarországi egyetem és főiskola kihelyezett képzéseinek biztosít helyet, saját hallgatóinak 78 százaléka pedig elsőként kaphat diplomát a családból. A rektorhelyettes kitért az államnyelv megfelelő szintű ismeretének hiányára is, amely sokszor gátja a jól fizető állások megszerzésének, ezen ukrán nyelvű előadások és kötelezően választható tárgyak előírásával próbálnak javítani.
A belső udvar még felújítás alatt
Nem kap pénzt a magyar államtól Kárpátalja legnagyobb gimnáziuma
Nincs eredményes főiskola sikeres középfokú oktatás nélkül, ezt már Szabó Árpádtól, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium igazgatójától tudjuk meg, aki egy székelykapu tövében meséli az 1895-ben önállósult királyi főgimnázium történetét. Trianon után, 1921-ben a tanároknak esküt kellett volna tenniük a csehszlovák kormányra, ehelyett azonban előbb Tarpára, majd Vásárosnaményra, végül Fehérgyarmatra menekültek. A két világháború között az intézmény ruszin gimnázium volt magyar osztályokkal egészen 1938-ig, amikor Beregszász visszatért az anyaországhoz. 1991-ben újraindulhatott a magyar nyelvű oktatás, de a gimnázium nem kapta vissza korábbi épületét, így egy fiúkollégiumba költöztek.
Az iskola udvara a névadó szobrával
Kárpátalja legnagyobb magyar gimnáziumának jelen állapota sem rózsás. Nemzeti szellemű oktatása miatt az ukrán hatóságok célkeresztjében áll, három éve pedig magyar állami támogatást sem kap. Emiatt nincs pénz fejlesztésekre, de még a fenntartásra sem, az iskola épülő tornaterme hat éve befejezetlenül áll. Pedig a gimnáziumban tanuló mintegy 400 diák remek tanulmányi eredményeket produkál, „az ukránok is elismerik az eredményeinket, csak a magyar állam nem" – fogalmazott Szabó.
Nyolcosztályos elit gimnázium tornaterem nélkül
A kárpátaljai magyar diákok tanításának segítésére a Jobbik egymillió forintot ajánlott fel a gimnázium vezetésének, továbbá jelezték, Budapesten kezdeményezni fogják, hogy az iskola kerüljön fel a nemzeti jelentőségű intézmények sorába, ezáltal normatív anyaországi támogatásra legyen jogosult. (A gimnázium által szervezett Kárpát-medencei diáktalálkozó idén nyáron szintén a Jobbik segítségével valósulhatott meg – a szerk.)
A szerdai program egy lakossági fórummal zárult a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban, majd a Jobbik elnöksége közös vacsorán ismerkedett a párt kárpátaljai tagjaival.
Lakossági fórum Vona Gáborral, Kovács Bélával és Szávay Istvánnal
Kamerák őrzik a honfoglalási emlékművet
Csütörtökön a nemzeti radikális párt vezetősége Kész Géza levéltáros, történész vezetésével egy emléktúrán vett részt, melynek keretében koszorúkat helyeztek el a Vereckei-hágónál, illetve a málenkij robotra elhurcoltak emlékművénél, Szolyván.
Úton a Vereckei-hágóhoz
Az ukrán partizánok állítólagos sírja a hágó tövében
Mint közismert, a Vereckei-hágón található alkotás a honfoglaló magyaroknak állít emléket, akik 895-ben itt vonultak be a Kárpát-medencébe. A műemlék ukrán szélsőségesek folyamatos vandál rongálásainak van kitéve, több alkalommal festékkel öntötték le, felgyújtották, a szakrális helyet jelképező oltárkövet szétverték. A soviniszta ukrán Szvoboda párt legutóbb az építmény elbontását kezdeményezte, indoklásuk szerint a magyarok ezzel meggyalázzák a partizán Szics-gárdisták emlékét, akiknek a közelben domborul a sírjuk (az ukrán fél érvelése minden történelmi alapot nélkülöz – a szerk.). A rongálások elkerülése érdekében az emlékmű környékét bekamerázták.
A bekamerázott emlékmű, a Jobbik állandó fegyveres őrzést szeretne
Vona Gábor és Farkas Gergely koszorút helyez el. A hét kőtömb a bevonuló hét vezért jelképezi, a kapu összeköti keletet és nyugatot, a mennyei és földi világot.
Nem jár kárpótlás a sztálini terror áldozatainak
Megrendítő történelmi előadást hallgathatott meg a nemzeti radikális párt elnöksége a Szolyvai Emlékparkban, amely az 1944-ben Kárpátaljáról munkatáborokba szállított és halálra dolgoztatott embereknek (tágabb értelemben a sztálini terror áldozatainak) állít emléket. A megtorlás oka az Uzsoki-hágótól Székelyföldig húzódó híres Árpád-vonal vonal volt, amely hosszú hónapokig tartotta fel az előrenyomuló szovjet hadsereget. A bosszúvágy mellett Sztálint taktikai szempontok is vezérleték: Kárpátalja megszállásával és „megtisztításával" akarta betenni a lábát a Kárpát-medencébe.
1944 novemberében a kollektív bűnösség jegyében a 18 és 50 év közötti német és magyar férfi lakosságot (kb. 33 ezer fő) három napi „kis munkára" (málenkij robot) hívták be, akiket aztán megfelelő ruha és élelem nélkül fűtetlen barakkokba telepítettek Szolyvára. A szovjet parancsnok kijelentette, addig nem nyugszik, amíg az utcák keresztény koponyákkal nem lesznek kikövezve. Az embertelen bánásmód miatt sokan már a donyecki és kazahsztáni „munkatáborokba" sem jutottak el, akik igen, azok többségét halálra dolgoztatták.
Az emlékmű tábláin településenként vannak felsorolva az áldozatok, a lista nem teljes
Murányi Levente és Szávay István főhajtása
A kevés túlélő 1947-ben térhetett haza a ruszin lakosság segítségével. Sokan abba haltak bele, hogy teleették magukat, és a gyomruk nem tudta megemészteni az ételt. A haza érkezők többsége a feldolgozhatatlan testi-lelki nyomorúság miatt csupán néhány hónapot élt, pár év leforgása alatt Kárpátalja munkaképes férfi lakosságának kétharmada elpusztult. A kevés túlélő a szovjet gulág rettenetes titkát magával vitte a sírba. A bűnösöket a mai napig nem vonták felelősségre, kárpótlást nem kaptak, erről a holokausztról nem beszél a nagyvilág.
Bencsik János
alfahir.hu
Fotók: N1 Tv, Alfahír
