Milyen Panama? Itt közelebb, a belga-francia-német határon van ez a kis bankárköztársaság. Létezhet az unió területén ilyen, ennyit is ér az eu korrupció és közpénztolvajlás ellenes harca. "Luxemburg egy adóparadicsom. Luxemburg egy offshore-ban utazó, ócska kis appendix, egy szatócsbolt, egy önmagát hercegségnek becézgető kalmárság, ami abból él, hogy lop, csal, hazudik. Luxemburg több pénzt lopott el fennállása alatt, mint bárki más Európában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szemétdombnak egykori vezetője, a legfőbb offshore-lovag vezeti ma az Uniót." juncker az

Milyen Panama? Itt közelebb, a belga-francia-német határon van ez a kis bankárköztársaság. Létezhet az unió területén ilyen, ennyit is ér az eu korrupció és közpénztolvajlás ellenes harca.



"Luxemburg egy adóparadicsom. Luxemburg egy offshore-ban utazó, ócska kis appendix, egy szatócsbolt, egy önmagát hercegségnek becézgető kalmárság, ami abból él, hogy lop, csal, hazudik. Luxemburg több pénzt lopott el fennállása alatt, mint bárki más Európában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szemétdombnak egykori vezetője, a legfőbb offshore-lovag vezeti ma az Uniót." juncker az



Az oroszországi javakat rablóprivatizációs időszakban összeharácsoló, majd a lopott javaikat offshore-ba kimentő oligarchák Putyin ellensek szoktak lenni, és zömmel nem is élnek Oroszországban. Abramovics pl. Neokon zsék.



A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt.



242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára.

Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem. Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább.



Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül!!! Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak akkoriban nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét.



Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de bokros-, gyurcsány- csomagra sem -, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.



Nekünk magyaroknak a szocionisták az offshore rablólovagjaink.



"a vizsgálatot lefolytató Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma mögött az az Amerikai Közintegritási Központ (CPI) áll, amelynek a támogatói között megtalálható a Carnegie Corporation, a Ford Alapítvány, a Soros Györgyhöz kötődő Nyitott Társadalom Alapítvány, a Rockefeller Testvérek Alap, illetve a Rockefeller Család Alap."



A transzatlanti integráció eszköze a Panama-botrány?



Sokan megkérdőjelezték már a panamai offshore-kiszivárogtatás "hitelességét" – most egy volt kiszivárogtató azt mondja, szerinte nem hiteles dokumentumokról van szó, hanem az Egyesült Államok próbál ilyen módon leszámolni ellenlábasaival. Euroszkeptikusok, nem-nyugati hatalmak prominens alakjai kerültek célkeresztbe az ügy során, amibe egyetlen amerikai sem bukott bele.



2009-ben az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma 780 millió dollár büntetést szabott ki az UBS svájci bankra, miután Bradley Birkenfeld belső információkat hozott nyilvánosságra a bank adóelkerülésben betöltött szerepéről. Birkenfeld most azt mondja, a Panama-üggyel kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel, és sokkal valószínűbb, hogy politikai leszámolásnak lehetünk szemtanúi, minthogy valóban válogatatlan adatok jutottak nyilvánosságra. A CNBC-nek adott interjúja során azt is kijelentette; szerinte a CIA áll a Panama-botrány kirobbantása mögött, és az Egyesült Államok ilyen módon próbál leszámolni politikai, gazdasági ellenfeleivel.



"Tagadhatatlan tény, hogy a felmerült nevek kimondottan vagy kimondatlanul mindannyian az Egyesült Államok ellenségei – Oroszország, Kína, Pakisztán, Argentína – és nem látunk egyetlen amerikai nevet sem. Miért nem?"



Birkenfeld a hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, bár ez a kiszivárogtatások történetének legnagyobb botránya, vélhetően titkosszolgálati művelet áll az ügy mögött. "Ha egy országnak rendelkezésre állnak olyan szervezetek mint az NSA és CIA, melyek külföldi kormányok után kémkednek, könnyedén beférkőznek egy ilyen vállalatba."



A volt kiszivárogtató arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentumok vélhetően kellő körültekintéssel kerültek megválogatásra, mert semmilyen formában nem ártottak amerikai érdekeltségeknek – egy valódi tömeges kiszivárogtatás esetén egyszerűen nem történhetne meg ilyesmi, akarva-akaratlanul is közé került volna néhány amerikai botrány lehetősége.



A Panama-botrány első áldozata Sigmundur David Gunnlaugsson izlandi miniszterelnök volt, aki alapvetően a transzatlani integráció útjában állt. Tavaly egyértelműen kijelentette, hogy az izlandi gazdaság válságból való gyors felépülése nem történhetett volna meg, ha Izland az Európai Unió tagállama lenne. A szigetország földrajzilag az USA-Oroszország-Európai Unió háromszögében helyezkedik el; a Panama-botrány gyakorlatilag egy nagyhatalmak közti frontországban buktatott miniszterelnököt, így leginkább az ukrajnai puccshoz – Mikola Azarov lemondatásához és Viktor Janukovics elűzéséhez – hasonlítható.



Egy másik ilyen prominens "áldozat" David Cameron brit miniszterelnök, aki lehetővé tette, hogy a lakosság népszavazást tartson az uniós tagságról, miközben a közvélemény-kutatások alapján még nem egyértelműen látható, hogy az emberek a tagság fenntartása vagy a kilépés mellett voksolnak-e. Cameron szintén a transzatlanti integrációt hátráltatta azzal, hogy országa számára számos mentességet kényszerített ki az Európai Unió központosítási törekvéseivel szemben.



http://www.hidfo.ru/2016/04/a-transzatlanti-integracio-eszkoze-a-panama-botrany/

Milyen Panama? Itt közelebb, a belga-francia-német határon van ez a kis bankárköztársaság. Létezhet az unió területén ilyen, ennyit is ér az eu korrupció és közpénztolvajlás ellenes harca. "Luxemburg egy adóparadicsom. Luxemburg egy offshore-ban utazó, ócska kis appendix, egy szatócsbolt, egy önmagát hercegségnek becézgető kalmárság, ami abból él, hogy lop, csal, hazudik. Luxemburg több pénzt lopott el fennállása alatt, mint bárki más Európában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szemétdombnak egykori vezetője, a legfőbb offshore-lovag vezeti ma az Uniót." juncker az

Milyen Panama? Itt közelebb, a belga-francia-német határon van ez a kis bankárköztársaság. Létezhet az unió területén ilyen, ennyit is ér az eu korrupció és közpénztolvajlás ellenes harca.

"Luxemburg egy adóparadicsom. Luxemburg egy offshore-ban utazó, ócska kis appendix, egy szatócsbolt, egy önmagát hercegségnek becézgető kalmárság, ami abból él, hogy lop, csal, hazudik. Luxemburg több pénzt lopott el fennállása alatt, mint bárki más Európában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szemétdombnak egykori vezetője, a legfőbb offshore-lovag vezeti ma az Uniót." juncker az

Az oroszországi javakat rablóprivatizációs időszakban összeharácsoló, majd a lopott javaikat offshore-ba kimentő oligarchák Putyin ellensek szoktak lenni, és zömmel nem is élnek Oroszországban. Abramovics pl. Neokon zsék.

A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt.

242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára.
Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem. Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább.

Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül!!! Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak akkoriban nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét.

Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de bokros-, gyurcsány- csomagra sem -, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.

Nekünk magyaroknak a szocionisták az offshore rablólovagjaink.

"a vizsgálatot lefolytató Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma mögött az az Amerikai Közintegritási Központ (CPI) áll, amelynek a támogatói között megtalálható a Carnegie Corporation, a Ford Alapítvány, a Soros Györgyhöz kötődő Nyitott Társadalom Alapítvány, a Rockefeller Testvérek Alap, illetve a Rockefeller Család Alap."

A transzatlanti integráció eszköze a Panama-botrány?

Sokan megkérdőjelezték már a panamai offshore-kiszivárogtatás "hitelességét" – most egy volt kiszivárogtató azt mondja, szerinte nem hiteles dokumentumokról van szó, hanem az Egyesült Államok próbál ilyen módon leszámolni ellenlábasaival. Euroszkeptikusok, nem-nyugati hatalmak prominens alakjai kerültek célkeresztbe az ügy során, amibe egyetlen amerikai sem bukott bele.

2009-ben az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma 780 millió dollár büntetést szabott ki az UBS svájci bankra, miután Bradley Birkenfeld belső információkat hozott nyilvánosságra a bank adóelkerülésben betöltött szerepéről. Birkenfeld most azt mondja, a Panama-üggyel kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel, és sokkal valószínűbb, hogy politikai leszámolásnak lehetünk szemtanúi, minthogy valóban válogatatlan adatok jutottak nyilvánosságra. A CNBC-nek adott interjúja során azt is kijelentette; szerinte a CIA áll a Panama-botrány kirobbantása mögött, és az Egyesült Államok ilyen módon próbál leszámolni politikai, gazdasági ellenfeleivel.

"Tagadhatatlan tény, hogy a felmerült nevek kimondottan vagy kimondatlanul mindannyian az Egyesült Államok ellenségei – Oroszország, Kína, Pakisztán, Argentína – és nem látunk egyetlen amerikai nevet sem. Miért nem?"

Birkenfeld a hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, bár ez a kiszivárogtatások történetének legnagyobb botránya, vélhetően titkosszolgálati művelet áll az ügy mögött. "Ha egy országnak rendelkezésre állnak olyan szervezetek mint az NSA és CIA, melyek külföldi kormányok után kémkednek, könnyedén beférkőznek egy ilyen vállalatba."

A volt kiszivárogtató arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentumok vélhetően kellő körültekintéssel kerültek megválogatásra, mert semmilyen formában nem ártottak amerikai érdekeltségeknek – egy valódi tömeges kiszivárogtatás esetén egyszerűen nem történhetne meg ilyesmi, akarva-akaratlanul is közé került volna néhány amerikai botrány lehetősége.

A Panama-botrány első áldozata Sigmundur David Gunnlaugsson izlandi miniszterelnök volt, aki alapvetően a transzatlani integráció útjában állt. Tavaly egyértelműen kijelentette, hogy az izlandi gazdaság válságból való gyors felépülése nem történhetett volna meg, ha Izland az Európai Unió tagállama lenne. A szigetország földrajzilag az USA-Oroszország-Európai Unió háromszögében helyezkedik el; a Panama-botrány gyakorlatilag egy nagyhatalmak közti frontországban buktatott miniszterelnököt, így leginkább az ukrajnai puccshoz – Mikola Azarov lemondatásához és Viktor Janukovics elűzéséhez – hasonlítható.

Egy másik ilyen prominens "áldozat" David Cameron brit miniszterelnök, aki lehetővé tette, hogy a lakosság népszavazást tartson az uniós tagságról, miközben a közvélemény-kutatások alapján még nem egyértelműen látható, hogy az emberek a tagság fenntartása vagy a kilépés mellett voksolnak-e. Cameron szintén a transzatlanti integrációt hátráltatta azzal, hogy országa számára számos mentességet kényszerített ki az Európai Unió központosítási törekvéseivel szemben.

http://www.hidfo.ru/2016/04/a-transzatlanti-integracio-eszkoze-a-panama-botrany/

"Hagyjunk már fel a "baloldali" jelzővel " "Ők lennének baloldaliak? Az örökös megszorítás-imádók és azt végrehajtók? Akik hatalmuk idején a hazánkban szerződéseket egyoldalúan változtató, gátlás nélkül csaló külföldi bankok pozícióját minden eszközzel segítették? Majd ellenzékben éveken át e bankok ténykedése nyomán nyomorulttá vagy nyomorgóvá tett devizahitelesek ellen ágáltak minden fórumon? Azzal, hogy a szerződés apróbetűs részét illett volna olvasni? Hogy bezzeg akkor jó volt az alacsony kölcsönkamat? És hogy ne bántsuk a külföldi bankokat, mert netán megsértődve elmennek, és akkor fuccs a magyar gazdaságnak? "

Lovas István: Hagyjunk már fel a "baloldali" jelzővel



Vásárhelyi Mária, „médiaszociológus", a maradék nemzeti vagyont lázasan privatizáló ÁPV Zrt. volt vezetőjének testvére, a Soros alapítvány korábbi vezérének lánya, egyik őszinte pillanatában korábban leírta, hogy „a kétféle középosztály tagjai között élet-halál harc folyik".



Akiket élet-halál harccal nem csak fenyegetnek, de annak ki is tesznek, ostoba, felelőtlen és önpusztító, ha szelíd bárányokként viselkednek azokkal, akik - durvább szóhasználattal – őket ki akarják nyírni. Mindez nagyon is vonatkozik a terminológiai háború frontjára, ahol egy-egy kifejezés akár milliárdok érzését vagy állásfoglalását befolyásolhatja, szabhatja meg és terelheti a terminológia gyártójának szándéka felé vagy, jobb esetben, ítéli tétlenségre annak átvevőit.



Gondoljuk el, hányan vették át szolgaian a világot atomfegyverekkel, rabszolgasággal, megszállással, diktatúrával, gulágokkal fenyegető, és a történelem legnagyobb hullahegyeit produkáló szovjet rendszer kedvenc kifejezéseit. Mint például a „békeharcot". E „békeharc" valójában egy hatalmas nukleáris arzenált és az akkori világ minden bizonnyal legerősebb szárazföldi hadseregeit jelentette, mindez egy globálisan agresszív Kreml irányításában.



Ma ugyanígy, reflexszerűen vesszük át az „izraeli-palesztin konfliktus" vagy az „indiai-pakisztáni ellentétek Kasmír ügyében" féle verbális gyártmányokat ahelyett, hogy kimondanánk, mit tesz két „demokratikus" ország az általuk megszállt területeken.



Hasonlóan visszás a helyzet a „baloldali" jelző szinte automatikusan elfogadott jobboldali használata a mai balliberális, illetve neoliberális ellenzéket értve alatta.



Ők lennének baloldaliak? Az örökös megszorítás-imádók és azt végrehajtók? Akik hatalmuk idején a hazánkban szerződéseket egyoldalúan változtató, gátlás nélkül csaló külföldi bankok pozícióját minden eszközzel segítették? Majd ellenzékben éveken át e bankok ténykedése nyomán nyomorulttá vagy nyomorgóvá tett devizahitelesek ellen ágáltak minden fórumon? Azzal, hogy a szerződés apróbetűs részét illett volna olvasni? Hogy bezzeg akkor jó volt az alacsony kölcsönkamat? És hogy ne bántsuk a külföldi bankokat, mert netán megsértődve elmennek, és akkor fuccs a magyar gazdaságnak?



Ők lennének baloldaliak, akik bármilyen, a világ és Magyarország közötti érdekellentétben kivétel nélkül mindig a globális vagy szupranacionális erők mellett állnak ki, legyenek azok a washingtoni konszenzus intézményei (IMF, Világbank, FED, Európai Központi Bank), az Európai Unió, az Európa Tanács vagy más szervezet? Sőt, bármilyen más ország, amelynek velünk szemben „természetesen" csak igaza lehet.



Ha ők a baloldaliak, hogyan nevezzük a valóban a nemzeti érzésű, antiglobalista, baloldali, szocialista, szociáldemokrata pártokat; a rendszerváltás után tisztességesen viselkedő Thürmer Gyula Munkáspártját, a radikálisabb baloldali pártokat Skóciától Katalónián és Franciaországon át Portugáliáig?



A balliberális oldalnak persze mindenre van saját haszonra játszó magyarázata és dogmának beállított álláspontja. Amit a perc töredéke alatt hajítanak a villamos kereke alá, mihelyt nem szolgálja érdeküket.



Egyik ilyen tézisük az, hogy mindenkinek joga van az önazonosításra. Ha valaki horvátnak vallja magát, léphessen be a horvát önkormányzatba. De abban a pillanatban, ha az önmeghatározás nem szolgálja érdeküket, a dogma ki van rúgva. Az „Orbán rezsim" nem középjobboldali, hanem közép-ázsiai színezetű diktatúra. A Jobbik nem radikális jobboldali, hanem „náci" vagy „neonáci". Vagyis ellenfeleiknek önmeghatározásra nincs joguk.



Ezt a világsajtó – élén a német nyelvűvel – kutyahűséggel átveszi. Mutasson valaki egy olyan német, osztrák vagy svájci, a magyar kormányt és/vagy Magyarországot támadó cikket, amelyből nem derülne ki szinte az első sorokban, hogy az Orbán-kormány nem „nacionalista-jobboldali"? És a világért sem középjobboldali, aminek meghatározza magát. De ugyanezen külföldi lapok a szocialista-SZDSZ-kormányzás idején vagy meg sem említették a budapesti kormány színezetét, vagy azt az MSZP öndefínicója szerint „szocialistának" nevezték. Tényleg baloldaliak lennének azok a globális érzelmű és igazodású hazai cselédpártok, melyek naponta igyekeznek Brüsszelben és ahol lehet Magyarországnak kárt okozni? Egyfajta negatív hungarikumként, mert ezt egyetlen más ország szocialistái és liberálisai sem teszik.



De ha e pártokat számukra sértő jelzővel írják le, rendőrért kiáltanak. Mint amikor a Jobbik „szocionácinak" nevezi az MSZP-t. És hadakoznak a nem az öndefíniciójuk szerinti terminológia ellen még finomabb esetekben is.



A hazai bal/neoliberális ellenzék egyik sajátossága, hogy aljas szándékossággal, folyamatosan azonosítani akarja a kormányzó jobbközép koalíciót az 1944-es időkkel, legyen a párhuzam direkt vagy sunyin megvont. Para-Kovács Imre a HVG múlt heti számában Mindenkit gyűlölünk! című cikkében (a balliberális oldalon a „gyűlölet" szót vastagon premizálják) ezt írta: „A menekült a tökéletes áldozat, azonban van egy komoly probléma vele: ha sikerül elüldöznünk, megölnünk és megennünk, akkor sem költözhetünk be a lakásukba, nem lophatjuk el az ezüst evőeszközöket, mert ilyen nincs nekik." Értjük, ugye?



Ezek a zsigerinek tűnő „érzések" azonban totálisan mesterségesek. A neoliberális politikusok szájából, az egész balliberális sajtóban egy szó nem hangozna el a nyíltan rasszista szólamokat hallató amerikai Donald Trump republikánus elnökjelölttel szemben. Akkor sem bírálnák, ha elnökké választanék. Tőle nem rettegnének, noha egy szuperhatalom élén állna.



Náluk maga a „baloldaliság" jelző haszonelvű álca. A logika fényében miként imádhat egy baloldali párt, annak politikusai és sajtója egy jobboldali Merkel kancellárt? Csak nem azért, mert a volt KISZ-es agitpropos hölgy történelmi terheltséget érezve (messze nem annyira, mint az 1998-ig - szintén jobboldali - Németországot irányító Kohl kancellár, akit balliberális oldalunk ki nem állt és áll) nem egyszer úgy viselkedik és cselekszik, mint egy klubrádiós betelefonáló?



Nagyon jó lenne, ha legalább a terminológia használata terén nem követnénk engedelmes botorként a Vásárhelyi Mária által leírt „középosztály" másik felét, hanem saját jelzőinket használnánk rájuk. A tényszerűség kedvéért is. A hazai „baloldal" nem baloldal, hanem liberális, liberális és liberális. Szélsőségesen.



(Lovas István, Magyar Hírlap, 2015-08-08)

"Hagyjunk már fel a "baloldali" jelzővel " "Ők lennének baloldaliak? Az örökös megszorítás-imádók és azt végrehajtók? Akik hatalmuk idején a hazánkban szerződéseket egyoldalúan változtató, gátlás nélkül csaló külföldi bankok pozícióját minden eszközzel segítették? Majd ellenzékben éveken át e bankok ténykedése nyomán nyomorulttá vagy nyomorgóvá tett devizahitelesek ellen ágáltak minden fórumon? Azzal, hogy a szerződés apróbetűs részét illett volna olvasni? Hogy bezzeg akkor jó volt az alacsony kölcsönkamat? És hogy ne bántsuk a külföldi bankokat, mert netán megsértődve elmennek, és akkor fuccs a magyar gazdaságnak? "

Lovas István: Hagyjunk már fel a "baloldali" jelzővel

Vásárhelyi Mária, „médiaszociológus", a maradék nemzeti vagyont lázasan privatizáló ÁPV Zrt. volt vezetőjének testvére, a Soros alapítvány korábbi vezérének lánya, egyik őszinte pillanatában korábban leírta, hogy „a kétféle középosztály tagjai között élet-halál harc folyik".

Akiket élet-halál harccal nem csak fenyegetnek, de annak ki is tesznek, ostoba, felelőtlen és önpusztító, ha szelíd bárányokként viselkednek azokkal, akik - durvább szóhasználattal – őket ki akarják nyírni. Mindez nagyon is vonatkozik a terminológiai háború frontjára, ahol egy-egy kifejezés akár milliárdok érzését vagy állásfoglalását befolyásolhatja, szabhatja meg és terelheti a terminológia gyártójának szándéka felé vagy, jobb esetben, ítéli tétlenségre annak átvevőit.

Gondoljuk el, hányan vették át szolgaian a világot atomfegyverekkel, rabszolgasággal, megszállással, diktatúrával, gulágokkal fenyegető, és a történelem legnagyobb hullahegyeit produkáló szovjet rendszer kedvenc kifejezéseit. Mint például a „békeharcot". E „békeharc" valójában egy hatalmas nukleáris arzenált és az akkori világ minden bizonnyal legerősebb szárazföldi hadseregeit jelentette, mindez egy globálisan agresszív Kreml irányításában.

Ma ugyanígy, reflexszerűen vesszük át az „izraeli-palesztin konfliktus" vagy az „indiai-pakisztáni ellentétek Kasmír ügyében" féle verbális gyártmányokat ahelyett, hogy kimondanánk, mit tesz két „demokratikus" ország az általuk megszállt területeken.

Hasonlóan visszás a helyzet a „baloldali" jelző szinte automatikusan elfogadott jobboldali használata a mai balliberális, illetve neoliberális ellenzéket értve alatta.

Ők lennének baloldaliak? Az örökös megszorítás-imádók és azt végrehajtók? Akik hatalmuk idején a hazánkban szerződéseket egyoldalúan változtató, gátlás nélkül csaló külföldi bankok pozícióját minden eszközzel segítették? Majd ellenzékben éveken át e bankok ténykedése nyomán nyomorulttá vagy nyomorgóvá tett devizahitelesek ellen ágáltak minden fórumon? Azzal, hogy a szerződés apróbetűs részét illett volna olvasni? Hogy bezzeg akkor jó volt az alacsony kölcsönkamat? És hogy ne bántsuk a külföldi bankokat, mert netán megsértődve elmennek, és akkor fuccs a magyar gazdaságnak?

Ők lennének baloldaliak, akik bármilyen, a világ és Magyarország közötti érdekellentétben kivétel nélkül mindig a globális vagy szupranacionális erők mellett állnak ki, legyenek azok a washingtoni konszenzus intézményei (IMF, Világbank, FED, Európai Központi Bank), az Európai Unió, az Európa Tanács vagy más szervezet? Sőt, bármilyen más ország, amelynek velünk szemben „természetesen" csak igaza lehet.

Ha ők a baloldaliak, hogyan nevezzük a valóban a nemzeti érzésű, antiglobalista, baloldali, szocialista, szociáldemokrata pártokat; a rendszerváltás után tisztességesen viselkedő Thürmer Gyula Munkáspártját, a radikálisabb baloldali pártokat Skóciától Katalónián és Franciaországon át Portugáliáig?

A balliberális oldalnak persze mindenre van saját haszonra játszó magyarázata és dogmának beállított álláspontja. Amit a perc töredéke alatt hajítanak a villamos kereke alá, mihelyt nem szolgálja érdeküket.

Egyik ilyen tézisük az, hogy mindenkinek joga van az önazonosításra. Ha valaki horvátnak vallja magát, léphessen be a horvát önkormányzatba. De abban a pillanatban, ha az önmeghatározás nem szolgálja érdeküket, a dogma ki van rúgva. Az „Orbán rezsim" nem középjobboldali, hanem közép-ázsiai színezetű diktatúra. A Jobbik nem radikális jobboldali, hanem „náci" vagy „neonáci". Vagyis ellenfeleiknek önmeghatározásra nincs joguk.

Ezt a világsajtó – élén a német nyelvűvel – kutyahűséggel átveszi. Mutasson valaki egy olyan német, osztrák vagy svájci, a magyar kormányt és/vagy Magyarországot támadó cikket, amelyből nem derülne ki szinte az első sorokban, hogy az Orbán-kormány nem „nacionalista-jobboldali"? És a világért sem középjobboldali, aminek meghatározza magát. De ugyanezen külföldi lapok a szocialista-SZDSZ-kormányzás idején vagy meg sem említették a budapesti kormány színezetét, vagy azt az MSZP öndefínicója szerint „szocialistának" nevezték. Tényleg baloldaliak lennének azok a globális érzelmű és igazodású hazai cselédpártok, melyek naponta igyekeznek Brüsszelben és ahol lehet Magyarországnak kárt okozni? Egyfajta negatív hungarikumként, mert ezt egyetlen más ország szocialistái és liberálisai sem teszik.

De ha e pártokat számukra sértő jelzővel írják le, rendőrért kiáltanak. Mint amikor a Jobbik „szocionácinak" nevezi az MSZP-t. És hadakoznak a nem az öndefíniciójuk szerinti terminológia ellen még finomabb esetekben is.

A hazai bal/neoliberális ellenzék egyik sajátossága, hogy aljas szándékossággal, folyamatosan azonosítani akarja a kormányzó jobbközép koalíciót az 1944-es időkkel, legyen a párhuzam direkt vagy sunyin megvont. Para-Kovács Imre a HVG múlt heti számában Mindenkit gyűlölünk! című cikkében (a balliberális oldalon a „gyűlölet" szót vastagon premizálják) ezt írta: „A menekült a tökéletes áldozat, azonban van egy komoly probléma vele: ha sikerül elüldöznünk, megölnünk és megennünk, akkor sem költözhetünk be a lakásukba, nem lophatjuk el az ezüst evőeszközöket, mert ilyen nincs nekik." Értjük, ugye?

Ezek a zsigerinek tűnő „érzések" azonban totálisan mesterségesek. A neoliberális politikusok szájából, az egész balliberális sajtóban egy szó nem hangozna el a nyíltan rasszista szólamokat hallató amerikai Donald Trump republikánus elnökjelölttel szemben. Akkor sem bírálnák, ha elnökké választanék. Tőle nem rettegnének, noha egy szuperhatalom élén állna.

Náluk maga a „baloldaliság" jelző haszonelvű álca. A logika fényében miként imádhat egy baloldali párt, annak politikusai és sajtója egy jobboldali Merkel kancellárt? Csak nem azért, mert a volt KISZ-es agitpropos hölgy történelmi terheltséget érezve (messze nem annyira, mint az 1998-ig - szintén jobboldali - Németországot irányító Kohl kancellár, akit balliberális oldalunk ki nem állt és áll) nem egyszer úgy viselkedik és cselekszik, mint egy klubrádiós betelefonáló?

Nagyon jó lenne, ha legalább a terminológia használata terén nem követnénk engedelmes botorként a Vásárhelyi Mária által leírt „középosztály" másik felét, hanem saját jelzőinket használnánk rájuk. A tényszerűség kedvéért is. A hazai „baloldal" nem baloldal, hanem liberális, liberális és liberális. Szélsőségesen.

(Lovas István, Magyar Hírlap, 2015-08-08)

a szükséges szakmákon kívül (mentők, tűzoltók, rendőrség, honvédség, s talán még kevés) általános tilalom alá essék a vasárnapi munkavégzés! (Ezen szakmák dolgozói pedig kapjanak kiemelt ellenszolgáltatást!) A dolgozó munkás bérét pedig úgy kell megállapítani, hogy az ne szoruljon rá a vasárnapi munkapótlékra (dolgozzanak ám nyugodtan az ateisták, ha akarnak – de őket se lehessen erre kényszeríteni!) s a „melós” kétkezi munkájáért, legalább annyi jövedelemre tegyen szert, hogy ne kerüljön önhibáján kívül se hitelspirálba, s jövedelméből nemcsak puszta élete fenntartására, hanem életminőségének javítására is jusson: a munkásember gyermekének is joga van üdülni a Balatonon, a Tisza-tónál! A munkásember is el tudjon jutni emberhez méltó jövedelméből színházba, moziba, étterembe, s ne elérhetetlen vágyálom legyen számára! S ne kelljen mindezekért vasárnap is dolgozni!

A fidesz törölte el a vasárnapi bérpótlékot is, a 2011-es Munka Törvénykönyve átíráskor. Érdekes, hogy ezeket a munkatörvényeket a tőke és a munkaadók javára már libajnaiék is át akarták szerkeszteni, csak nem volt rá idejük. Hát meghozta a fidesz nemzeti színekben ugyanazt a megszorítást helyettük.



Plázába leginkább semmikor se érdemes menni, indokolatlanul drága, egyrészt mert magas a bérleti díj az üzleteknek, másrészt lehúzós boltokkal vannak tele. :)



Kereskedelemben dolgozni amúgy 24/7 dolog, pl. a teszkók éjjel is nyitva vannak, nem túl családbarát állás ez, és főleg nőket foglalkoztatnak. El lehet menni hétköznap késő délután a CBA-ba, ahol a többihez képest valamivel olcsóbb a húsféle és a felvágott. A dk-sok és a szocik igen utálják mert magyar cég, az utálkozásukba beszállt a liberális média is.



Aki folyamatos műszakban 12 órázik annak a hétvégéje mindig tolódik, aki délutános és éjszakai műszakot vállal, akár hétvégén is, annak a pótlékja a fideszes MT miatt kevesebb mint 2011 előtt. Akik azt megszerkesztették, életükben nem dolgoztak nem nappali műszakban. Bitang burzsuj egy "polgári" párt ez!



Hungarista álláspont a vasárnapi munkáról



A hungarizmus – a katolikus klérushoz hasonlóan – a szabad vasárnap, a pihenőnap mellett foglal állást. Ennek nem csak vallási, hanem szociális okai is vannak. A lényeget talán ott ragadhatjuk meg a legjobban, hogy ez az isteni parancs (újabb véletlen, mondanák a materialisták) pont megegyezik az ember fiziológiai-biológiai adottságaival: a legtöbb normális ember munkával tölti a hét köznapjait, s hét végén a családjával töltött időn túl, az ember Isten felé irányuló hűségéről, szeretetéről, imájáról sem feledkezik meg.



Nagy Konstantin Kr.u. 321-ben kiadott rendelete tette kötelezővé a keresztény híveknek a vasárnap megtartását. Ennek nemcsak a Sol Invictus, az ókorban dívó Napistenhit és a hozzá kapcsolt pogány rítusok átelevenítése volt az oka. Vasárnap történt ugyanis Jézus feltámadása, a Szentlélek kiáradása is, valamint azt is tudjuk, hogy az óidők keresztényei ezen a napon gyűltek össze imádkozni, közös bűnbánatot gyakorolni. Ezért a vasárnap méltó a tiszteletre, olyannyira, hogy a katolikus egyházi év azóta is Advent első vasárnapjával kezdődik és a következő év első adventi vasárnapját megelőző vasárnappal, Krisztus Király ünnepével zárul.



„A Magyar Katolikus Lexikon szerint parancsolt ünnep minden olyan nap, amelyet a katolikus Egyházban szentmisével és munkaszünettel kell megszentelni. Hanyagságból történő elmulasztása halálos bűn. Kötelező megtartása különbözteti meg a tanácsolt ünneptől és kisebb közösségek fogadott ünnepétől. Parancsolt ünnep általában minden vasárnap és a nagyobb ünnepek, de ezek száma koronként és helyenként is változik. A szentmisén való részvétel kötelezettségének eleget tesz, aki bárhol, katolikus rítus szerint végzett misén jelen van, akár magán az ünnep napján, akár az előző nap estéjén." http://www.novaiplebania.hu/



Láthatjuk tehát, hogy nem utolsó kérdés az, hogy legyen-e szabad a vasárnap, vagy ne. Egyes sötét hátterű, luciferiánus erők, természetesen erősen szeretnék, hogy a modern ember „szabadon", Isten iránti kötelezettségéről és szeretetéről megfeledkezve kóricálhasson (mint az ördög kísértésétől megvert, Istentől elfordított, szétszéledt nyáj!) a bevásárlóközpontokban, s a kisgyermeke kezét fogva a modern idők templomába járuljon „áldozattételre". Mi, hungaristák nem ezt szeretnénk. A vita a mi részünkről nem is ebben áll, hiszen mi örültünk az egy évvel ezelőtti kezdeményezésnek. Annak nem örültünk, ahogy ezt a kezdeményezést kisiklatták azok a liberálisok, akik jelenleg is kormányon vannak. (Hiába beszél a Liberális Internacionálé egykori alelnöke, Orbán Viktor dicséretre méltó illiberális államokról, a szíve mélyén az ember nem tud hitet cserélni! Liberális kutyából nem lesz nemzeti szalonna!)



A mi problémánk tehát egyáltalán nem az volt, hogy a kormány kiterjesztette a szabad vasárnapot a kereskedőkre – a mi gondunk inkább az volt ez a rendelkezéssel, hogy a többi szakmára nem terjesztette ki! Ha egy kormány ugyanis valóban a népet, s nem a saját hatalmi érdekeit szolgálja, akkor az nem akkor törli el a vasárnapi munkavégzés tilalmát (sőt, el sem törli!) amikor már nyilvánvaló, hogy az ellene kiírt népszavazási kísérleteket tovább elgáncsolni nem tudja, hanem eleve úgy vezeti be, hogy a multinacionális kizsákmányolás a gyárakban, a 3 és 4 (ún. folyamatos) műszakban dolgozó tömegeket is védje! Ehhez persze valóban keresztény kormány kellett volna, nem pedig olyan, amelynek a kereszténység és a nemzeti érzés csak pántlika a liberális mellényen. Olyan kormány, amely nem a nemzeti jelszavak pufogtatásakor és lejáratásakor („nemzeti érzés" versus „dohánybolt"!) érez beteges örömöt, hanem szívéből, lelkéből Árpád népét szolgálja!



Ma Magyarországon, és az egész csatolt kelet-európai gyarmat domíniumon – a nyugati gyári termeléssel ellentétesen – számos gyár folytat több műszakos termelést, a gyári termelőkapacitások maximális kihasználhatósága érdekében. Ez a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nincs rendkívüli módon megfizetve, ugyanis éppen a „népnemzeti" Orbán kormány volt az, amelyik úgy írta át a Munka Törvénykönyvét, hogy az kizárólag a munkaadók érdekeit képviselje. Éppen a hiper-keresztény, csúcs-populista Orbán kormány volt az, amelyik csökkentette a műszakpótlékokat, hogy a zsidó-német (!) ipari tőkének kevesebbet kelljen fizetnie a magyar munkásoknak...



Ha egy kormány valóban a nép érdekeit és Istent kívánja szolgálni – akkor a vasárnapi munkavégzés teljes tilalmát rendelte volna el, amely kiterjedt volna a gyári munkásokra, a kereskedőkre, kereskedelmi alkalmazottakra egyaránt. Ha pedig ezt nem lehet elérni, gyávaságból, akkor legalább arra kellett volna kötelezni a munkaadói oldalt, hogy a vasárnap végzett munkáért, legalább 300%-os túlórát fizessenek, különösképpen a gyermekeiket nevelő szülőknek. S kizárólag önkéntes alapon lehessen vasárnap munkát végezni!



Kíváncsiak vagyunk, vajon mennyi gyár és kereskedelmi egység lett volna nyitva ilyen feltételekkel.... Jha kérem, hogy egy ilyen rendelkezés kellemetlenül érintette volna a saját tőkéseiket? Nos, az igazság sokszor fáj, de ahogy Tamási Áron fogalmazott: az igazságot is meg lehet szokni! Isten igazságánál pedig nincsen ragyogóbb igazság! A dolgozó néptömegek emberszámba vevése pedig nemzeti sorsparancs, kiváltképp, ahol egy népet újfent jobbágysorba akarnak dönteni!



A hungarizmus számára minden magyar egyaránt fontos! A hungarizmus számára a fizikai munkás nemhogy lebecsülendő, lenézett valaki, hanem a nemzet építője! Szálasi Ferenc – mozgalmunk alapítója – nem véletlenül kérte azt, hogy pártigazolványában a „takácsipari munkás" kifejezés szerepeljen! A Nyilaskeresztes Párt sohasem felejtette el, és utódja, a Hungarista Mozgalom sem fogja soha elfelejteni a munkásemberek, a munkás hivatásrendek iránti kötelességeit! Ez az „alap", Istenhitünkön és becsületünkön túl, amiben jóval fölötte állunk a politikai cirkuszon amely ebben az országban folyik, s árulja ki a magyar munkás vérét és verejtékét idegen erőknek, a Mammon hatalmának!



A Hungarista Mozgalom ismét nemet mond a globális erőknek! És kimondjuk az igazságot is: a szükséges szakmákon kívül (mentők, tűzoltók, rendőrség, honvédség, s talán még kevés) általános tilalom alá essék a vasárnapi munkavégzés! (Ezen szakmák dolgozói pedig kapjanak kiemelt ellenszolgáltatást!) A dolgozó munkás bérét pedig úgy kell megállapítani, hogy az ne szoruljon rá a vasárnapi munkapótlékra (dolgozzanak ám nyugodtan az ateisták, ha akarnak – de őket se lehessen erre kényszeríteni!) s a „melós" kétkezi munkájáért, legalább annyi jövedelemre tegyen szert, hogy ne kerüljön önhibáján kívül se hitelspirálba, s jövedelméből nemcsak puszta élete fenntartására, hanem életminőségének javítására is jusson: a munkásember gyermekének is joga van üdülni a Balatonon, a Tisza-tónál! A munkásember is el tudjon jutni emberhez méltó jövedelméből színházba, moziba, étterembe, s ne elérhetetlen vágyálom legyen számára! S ne kelljen mindezekért vasárnap is dolgozni!



A modern ipari termelés korában, ahol a gépek és robotok segítenek a termelésben, a vasárnapi munka már nem életszükséglet! Ha Nyugaton megoldható a pihenőnap, akkor itt is... Nincsenek háborús idők, hiszen állítólag a „boldog békeidőket" éljük! A megtermelt haszon amúgy sem a nemzet nagy közösségéé, hanem keveseké, többnyire idegen, nagytőkés, banki csoportoké. A mi követelésünk tehát Magyarország felszabadítása a gyarmati sorból! Álláspontunk ezért határozott NEM, mert nem hiszünk a visszavonulás gyáva politikai megfontolásaiban, s a politikai haszonleső kormánnyal és a kalmár-ellenzékkel ellentétben a tisztességes, hiteles, valóban keresztény álláspontot képviseljük továbbra is.



„Szolnoki" – Kitartás.net



http://kitartas.net/2016/04/12/hungarista-allaspont-a-vasarnapi-munkarol

a szükséges szakmákon kívül (mentők, tűzoltók, rendőrség, honvédség, s talán még kevés) általános tilalom alá essék a vasárnapi munkavégzés! (Ezen szakmák dolgozói pedig kapjanak kiemelt ellenszolgáltatást!) A dolgozó munkás bérét pedig úgy kell megállapítani, hogy az ne szoruljon rá a vasárnapi munkapótlékra (dolgozzanak ám nyugodtan az ateisták, ha akarnak – de őket se lehessen erre kényszeríteni!) s a „melós” kétkezi munkájáért, legalább annyi jövedelemre tegyen szert, hogy ne kerüljön önhibáján kívül se hitelspirálba, s jövedelméből nemcsak puszta élete fenntartására, hanem életminőségének javítására is jusson: a munkásember gyermekének is joga van üdülni a Balatonon, a Tisza-tónál! A munkásember is el tudjon jutni emberhez méltó jövedelméből színházba, moziba, étterembe, s ne elérhetetlen vágyálom legyen számára! S ne kelljen mindezekért vasárnap is dolgozni!

A fidesz törölte el a vasárnapi bérpótlékot is, a 2011-es Munka Törvénykönyve átíráskor. Érdekes, hogy ezeket a munkatörvényeket a tőke és a munkaadók javára már libajnaiék is át akarták szerkeszteni, csak nem volt rá idejük. Hát meghozta a fidesz nemzeti színekben ugyanazt a megszorítást helyettük.

Plázába leginkább semmikor se érdemes menni, indokolatlanul drága, egyrészt mert magas a bérleti díj az üzleteknek, másrészt lehúzós boltokkal vannak tele. :)

Kereskedelemben dolgozni amúgy 24/7 dolog, pl. a teszkók éjjel is nyitva vannak, nem túl családbarát állás ez, és főleg nőket foglalkoztatnak. El lehet menni hétköznap késő délután a CBA-ba, ahol a többihez képest valamivel olcsóbb a húsféle és a felvágott. A dk-sok és a szocik igen utálják mert magyar cég, az utálkozásukba beszállt a liberális média is.

Aki folyamatos műszakban 12 órázik annak a hétvégéje mindig tolódik, aki délutános és éjszakai műszakot vállal, akár hétvégén is, annak a pótlékja a fideszes MT miatt kevesebb mint 2011 előtt. Akik azt megszerkesztették, életükben nem dolgoztak nem nappali műszakban. Bitang burzsuj egy "polgári" párt ez!

Hungarista álláspont a vasárnapi munkáról

A hungarizmus – a katolikus klérushoz hasonlóan – a szabad vasárnap, a pihenőnap mellett foglal állást. Ennek nem csak vallási, hanem szociális okai is vannak. A lényeget talán ott ragadhatjuk meg a legjobban, hogy ez az isteni parancs (újabb véletlen, mondanák a materialisták) pont megegyezik az ember fiziológiai-biológiai adottságaival: a legtöbb normális ember munkával tölti a hét köznapjait, s hét végén a családjával töltött időn túl, az ember Isten felé irányuló hűségéről, szeretetéről, imájáról sem feledkezik meg.

Nagy Konstantin Kr.u. 321-ben kiadott rendelete tette kötelezővé a keresztény híveknek a vasárnap megtartását. Ennek nemcsak a Sol Invictus, az ókorban dívó Napistenhit és a hozzá kapcsolt pogány rítusok átelevenítése volt az oka. Vasárnap történt ugyanis Jézus feltámadása, a Szentlélek kiáradása is, valamint azt is tudjuk, hogy az óidők keresztényei ezen a napon gyűltek össze imádkozni, közös bűnbánatot gyakorolni. Ezért a vasárnap méltó a tiszteletre, olyannyira, hogy a katolikus egyházi év azóta is Advent első vasárnapjával kezdődik és a következő év első adventi vasárnapját megelőző vasárnappal, Krisztus Király ünnepével zárul.

„A Magyar Katolikus Lexikon szerint parancsolt ünnep minden olyan nap, amelyet a katolikus Egyházban szentmisével és munkaszünettel kell megszentelni. Hanyagságból történő elmulasztása halálos bűn. Kötelező megtartása különbözteti meg a tanácsolt ünneptől és kisebb közösségek fogadott ünnepétől. Parancsolt ünnep általában minden vasárnap és a nagyobb ünnepek, de ezek száma koronként és helyenként is változik. A szentmisén való részvétel kötelezettségének eleget tesz, aki bárhol, katolikus rítus szerint végzett misén jelen van, akár magán az ünnep napján, akár az előző nap estéjén." http://www.novaiplebania.hu/

Láthatjuk tehát, hogy nem utolsó kérdés az, hogy legyen-e szabad a vasárnap, vagy ne. Egyes sötét hátterű, luciferiánus erők, természetesen erősen szeretnék, hogy a modern ember „szabadon", Isten iránti kötelezettségéről és szeretetéről megfeledkezve kóricálhasson (mint az ördög kísértésétől megvert, Istentől elfordított, szétszéledt nyáj!) a bevásárlóközpontokban, s a kisgyermeke kezét fogva a modern idők templomába járuljon „áldozattételre". Mi, hungaristák nem ezt szeretnénk. A vita a mi részünkről nem is ebben áll, hiszen mi örültünk az egy évvel ezelőtti kezdeményezésnek. Annak nem örültünk, ahogy ezt a kezdeményezést kisiklatták azok a liberálisok, akik jelenleg is kormányon vannak. (Hiába beszél a Liberális Internacionálé egykori alelnöke, Orbán Viktor dicséretre méltó illiberális államokról, a szíve mélyén az ember nem tud hitet cserélni! Liberális kutyából nem lesz nemzeti szalonna!)

A mi problémánk tehát egyáltalán nem az volt, hogy a kormány kiterjesztette a szabad vasárnapot a kereskedőkre – a mi gondunk inkább az volt ez a rendelkezéssel, hogy a többi szakmára nem terjesztette ki! Ha egy kormány ugyanis valóban a népet, s nem a saját hatalmi érdekeit szolgálja, akkor az nem akkor törli el a vasárnapi munkavégzés tilalmát (sőt, el sem törli!) amikor már nyilvánvaló, hogy az ellene kiírt népszavazási kísérleteket tovább elgáncsolni nem tudja, hanem eleve úgy vezeti be, hogy a multinacionális kizsákmányolás a gyárakban, a 3 és 4 (ún. folyamatos) műszakban dolgozó tömegeket is védje! Ehhez persze valóban keresztény kormány kellett volna, nem pedig olyan, amelynek a kereszténység és a nemzeti érzés csak pántlika a liberális mellényen. Olyan kormány, amely nem a nemzeti jelszavak pufogtatásakor és lejáratásakor („nemzeti érzés" versus „dohánybolt"!) érez beteges örömöt, hanem szívéből, lelkéből Árpád népét szolgálja!

Ma Magyarországon, és az egész csatolt kelet-európai gyarmat domíniumon – a nyugati gyári termeléssel ellentétesen – számos gyár folytat több műszakos termelést, a gyári termelőkapacitások maximális kihasználhatósága érdekében. Ez a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nincs rendkívüli módon megfizetve, ugyanis éppen a „népnemzeti" Orbán kormány volt az, amelyik úgy írta át a Munka Törvénykönyvét, hogy az kizárólag a munkaadók érdekeit képviselje. Éppen a hiper-keresztény, csúcs-populista Orbán kormány volt az, amelyik csökkentette a műszakpótlékokat, hogy a zsidó-német (!) ipari tőkének kevesebbet kelljen fizetnie a magyar munkásoknak...

Ha egy kormány valóban a nép érdekeit és Istent kívánja szolgálni – akkor a vasárnapi munkavégzés teljes tilalmát rendelte volna el, amely kiterjedt volna a gyári munkásokra, a kereskedőkre, kereskedelmi alkalmazottakra egyaránt. Ha pedig ezt nem lehet elérni, gyávaságból, akkor legalább arra kellett volna kötelezni a munkaadói oldalt, hogy a vasárnap végzett munkáért, legalább 300%-os túlórát fizessenek, különösképpen a gyermekeiket nevelő szülőknek. S kizárólag önkéntes alapon lehessen vasárnap munkát végezni!

Kíváncsiak vagyunk, vajon mennyi gyár és kereskedelmi egység lett volna nyitva ilyen feltételekkel.... Jha kérem, hogy egy ilyen rendelkezés kellemetlenül érintette volna a saját tőkéseiket? Nos, az igazság sokszor fáj, de ahogy Tamási Áron fogalmazott: az igazságot is meg lehet szokni! Isten igazságánál pedig nincsen ragyogóbb igazság! A dolgozó néptömegek emberszámba vevése pedig nemzeti sorsparancs, kiváltképp, ahol egy népet újfent jobbágysorba akarnak dönteni!

A hungarizmus számára minden magyar egyaránt fontos! A hungarizmus számára a fizikai munkás nemhogy lebecsülendő, lenézett valaki, hanem a nemzet építője! Szálasi Ferenc – mozgalmunk alapítója – nem véletlenül kérte azt, hogy pártigazolványában a „takácsipari munkás" kifejezés szerepeljen! A Nyilaskeresztes Párt sohasem felejtette el, és utódja, a Hungarista Mozgalom sem fogja soha elfelejteni a munkásemberek, a munkás hivatásrendek iránti kötelességeit! Ez az „alap", Istenhitünkön és becsületünkön túl, amiben jóval fölötte állunk a politikai cirkuszon amely ebben az országban folyik, s árulja ki a magyar munkás vérét és verejtékét idegen erőknek, a Mammon hatalmának!

A Hungarista Mozgalom ismét nemet mond a globális erőknek! És kimondjuk az igazságot is: a szükséges szakmákon kívül (mentők, tűzoltók, rendőrség, honvédség, s talán még kevés) általános tilalom alá essék a vasárnapi munkavégzés! (Ezen szakmák dolgozói pedig kapjanak kiemelt ellenszolgáltatást!) A dolgozó munkás bérét pedig úgy kell megállapítani, hogy az ne szoruljon rá a vasárnapi munkapótlékra (dolgozzanak ám nyugodtan az ateisták, ha akarnak – de őket se lehessen erre kényszeríteni!) s a „melós" kétkezi munkájáért, legalább annyi jövedelemre tegyen szert, hogy ne kerüljön önhibáján kívül se hitelspirálba, s jövedelméből nemcsak puszta élete fenntartására, hanem életminőségének javítására is jusson: a munkásember gyermekének is joga van üdülni a Balatonon, a Tisza-tónál! A munkásember is el tudjon jutni emberhez méltó jövedelméből színházba, moziba, étterembe, s ne elérhetetlen vágyálom legyen számára! S ne kelljen mindezekért vasárnap is dolgozni!

A modern ipari termelés korában, ahol a gépek és robotok segítenek a termelésben, a vasárnapi munka már nem életszükséglet! Ha Nyugaton megoldható a pihenőnap, akkor itt is... Nincsenek háborús idők, hiszen állítólag a „boldog békeidőket" éljük! A megtermelt haszon amúgy sem a nemzet nagy közösségéé, hanem keveseké, többnyire idegen, nagytőkés, banki csoportoké. A mi követelésünk tehát Magyarország felszabadítása a gyarmati sorból! Álláspontunk ezért határozott NEM, mert nem hiszünk a visszavonulás gyáva politikai megfontolásaiban, s a politikai haszonleső kormánnyal és a kalmár-ellenzékkel ellentétben a tisztességes, hiteles, valóban keresztény álláspontot képviseljük továbbra is.

„Szolnoki" – Kitartás.net

http://kitartas.net/2016/04/12/hungarista-allaspont-a-vasarnapi-munkarol