Adjon az Isten!
Az elmúlt napokban sok megkeresést kapok Tőletek – ami bizalmat, és erőt ad –, hogy lesz-e folytatása ügyemnek.
Lesz.
De nem elsősorban magamért, hanem mindazokért, akik magyarságukat, nemzeti érzelmüket büszkén vállalva bármilyen megkülönböztetésben részesülnek, legyen az a munkahelyeiken, vagy egyéb más területén az életnek.
Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani példaképemnek, Morvai Krisztinának, aki a kezdetektől megfogta kezem, és segített. Vele tudattam abban a pillanatban, ahogy ez tudomásomra jutott mi van készülőben. Ő azonnal válaszolt, és nagyon nagy erőt adtak szavai ahhoz, hogy ne adjam fel. A mai napig mellettem állnak Gaudi-Nagy Tamással, amiért végtelenül hálás vagyok és tisztelettel, köszönettel tartozom.
Kovács Bernadett |
Nem hagyott magamra ebben a helyzetben a Jobbik sem. Köszönet a Jobbik Magyarországért Mozgalom Újpesti szervezetének, Pajor Tibor – újpesti önkormányzati képviselő – támogatásának, a Jobbik Jogsegély Szolgálatának, akiktől Seres Krisztina keresett fel, Szabó Gábornak a Jobbik pártigazgatójának, aki ugyancsak biztat, és természetesen mindenkinek, aki ilyen vagy olyan formában véleményt nyilvánított, és akár csak egy szóval, megosztással, kedveléssel támogatott.
Hátrányos megkülönböztetés Facebook-oldal alapján
Napok óta azon gondolkodom, hogy mi volt az az eget rengető nagy hiba, amiért módszeresen tettek tönkre engem és a családom.
Munkavégzésem módszere? Őszintén sajnálom, de nem tudok úgy hozzáállni egy felém fordulóhoz, hogy kiröhögöm és úgy sem, hogy félvállról veszem. Természetesen nem vagyok tökéletes, hibáim nekem is vannak. Ezekből azonban igyekszem tanulni. Nagy erőfeszítésembe kerülne az, hogy telefonon gondozzak családot, az is, hogy párosával menjek ki valakihez – egy bizalmi viszony kialakítása elég kényes dolog, és azt hiszem, ez az alapja ennek a munkának, ha ez nincs meg a fene megette az egészet. Tisztában vagyok azzal, hogy egy vidék és a főváros között nagy a különbség. Ebben sem kaptam semmi segítséget. Teljesen ismeretlenül róttam Újpest utcáit – fél éve tartózkodom a fővárosban.
 
Egy "kompromittáló kép" Bernadett FB-oldalárol |
Beilleszkedni a csapatba? Ez volt az ürügy
Hogy mindenki tisztában legyen ez mit is jelent. A szociális munkában a résztvevő személyek csoportviszonyok közt dolgoznak. A cél közös, a szakértelem más. Itt pl. cél a család, a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése, a gyermek fejlődésének elősegítése, a kialakult probléma, veszélyhelyzet megszüntetése. Szakértelem a pszichológus, fejlesztő pedagógus, konduktor, családgondozók összehangolt munkája.
A kliens szempontjából hoznak közös döntést. A szakemberek egyenrangú felekként vannak jelen. Velük szemben a legfontosabb elvárások:
- rendelkezzenek szakmai kompetenciával
- tudjanak "teamként" konstruktívan dolgozni
- rendelkezzenek olyan személyi tulajdonságokkal, melyek birtokában előmozdítói lehetnek az ügynek és annak megvalósításának.
Ilyenek: motiváció a munkavégzésre, innováció, kreativitás, meghallgatás, tisztelet, gyanakvás hiánya, nyíltság, őszinteség.
Egy munkacsoport nem egyenlő a teammel. Nagyon sok munka kellene, hogy abban benne legyen.
Mi jellemzi egy jól működő teamet?
- a team tagjai megértik és elfogadják az egyén és a csoport céljait
- a tagok elkötelezettek a célok iránt
- teljes odaadással használják tudásukat, értékrendjüket, készségeiket a célok megvalósításához
- a teamben a bizalom légköre uralkodik
- a csapat tagjai közt nyílt a kommunikáció
- motiváltak a személyes fejlődésben
- a konfliktus a munka normális velejárója, megoldás konszenzus alapján történik
- döntéseket a tagok maguk is hozhatnak, a végső döntést a vezető hozza meg.
Ennyi szakmai kitérő után bátran állíthatom, hogy az újpesti Gyermekjóléti Központban minden van, csak csapatmunka nincs. Szóval nem volt semmilyen team ahova épp be kellett volna illeszkednem.
Már csak egyetlen, a valós ok maradt. A nemzeti oldalhoz való erős kötődésem, a magyarságom nyílt, és büszkén vállalása.
Ezen soha semmilyen körülmények közt nem vagyok hajlandó változtatni!
Kaptam olyan kommenteket, hogy mint anya, első sorban a gyermekeim, családom boldogulása legyen az első, és ez a nyílt szerepvállalás nem biztos a megfelelő. Próbáltam. Akkor, amikor otthon, Baranyában semmi sem várt rám, csak meghurcolás, és ellehetetlenítés, kiléptem 2011 márciusában a Jobbikból, és megszüntettem a szociális kabinetben való tagságom is. Próbáltam "távolmaradni", véleményem nem kimondani. Megoldást abban láttam, hogy távol otthontól kezdünk új életet. Nem egyszerű ez két kamaszodó gyermekkel a családomtól távol. Az életben maradás ezt követelte.
Sok mindent kibírtam és nem hagyom magam ezután sem. Egyre nem vagyok hajlandó, meghazudtolni önmagam, magyarságom, nemzeti hovatartozásom. Ha az a sorsom, hogy minden nap megküzdjek ezzel, hát vállalom. Ha az vár rám, hogy amit felépítettem tanulással, kemény munkával, azt ne végezzem, csak mert magyar vagyok, ám legyen.
Hiszek abban, hogy egyszer minden áldozat, amit Magyarországért, mi magunkért, magyarokért hozunk, az gyümölcsözni fog, ha mi nem is, de talán gyermekeink, unokáink egy olyan országban élhetnek, amit mi megálmodtunk.
(Folyt. köv.)
Szebb jövőt adjon az Isten!
Kovács Bernadett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése