 A nagy rendrakó vajon mikor kerül sorra? |
– Délután három körül hívott a gondnok, mondván, be akartak törni hozzám – mesélte a "nemzet anyósa". – Éppen a két unokámra vigyáztam a fiaméknál, így a gyerekekkel együtt rohantam haza. A házban rendőrök mellett mentőket is találtam. Utóbbiak a szomszédomhoz jöttek, aki ugyan megakadályozta a betörést, de a bűnözők rátámadtak.
A betörők fényes nappal akkora zajt csaptak a belvárosi bérházban, hogy arra a másik lakásban tévéző 70 év körüli elvtárs is felfigyelt. A szomszéd kinézett a lépcsőházba, s meglátta az ajtót feszegető ismeretlent. Csakhogy az őrt álló bűntárs paprikaspray-vel fújta le a szemtanút a kémlelőn keresztül, majd kereket oldottak.
 Kérdezze meg Viktortól, elvtársnő - ha már ilyen jó viszonyban vannak -, meddig tart még a két hét! |
– Nagyon örülök, hogy nem sikerült bejutniuk a betörőknek, s csak az ajtó sérült néhány helyen – örvendezett a cenzor asszony. – Én nem hordok arany ékszereket, és készpénzt sem tartok otthon. Így a támadók üres kézzel távoztak volna, s ilyenkor állítólag bosszúból felforgatják a lakást, törnek-zúznak. Szerencsére ezt elkerültem.
Nem így több tízezren azok közül, akik Lendvaiéknak és Pintéréknek köszönhetően minden napjukat rettegésben töltik, s örülnek, ha élve megússzák...
(Blikk nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése