Már a honfoglalás előtt kapcsolatba kerültek a vándorló magyar törzsek a kereszténységgel. Az első térítők keleti rítusú (ortodox keresztény, monofizita és nesztoriánus) térítők voltak. (Az egyházból, mely akkor még formailag egységes volt a khalkédóni zsinaton váltak ki a monofiziták.) Állítólag Szent Metód is találkozott egy magyar herceggel, aki felvette -- szavai hatására -- a kereszténységet.
A kazár birodalom függéséből fokozatosan kiváló magyar törzsek egyre szorosabb kapcsolatba kerültek Bizánccal, bekerülve a Keletrómai Birodalom szövetségi rendszerébe.
A 830-as évektől (a kazár birodalom felbomlásának kezdetétől) a Levédiába, majd Etelközbe vándorló magyar törzsek (a hozzájuk csatlakozó kabar, alán és egyéb népelemekkel) bekerülnek a kelet-európai hatalmi rendszerbe. Bizánc mellett mind szorosabb kapcsolatba kerülnek a ruszokkal és a -- volgai bolgároktól elszakadt -- elszlávosodott s keleti kereszténnyé lett nyugati bolgárokkal (Bolgár Cárság). Később fokozatosan a ruszok (varégek) is elszlávosodnak, és beolvadnak a keleti szlávok (antok) közé. A ruszok (varégek) eredetileg viking törzsek voltak és a mai Svédország területéről dél felé nyomulva hódították meg az útjukba eső finn, ugor, balti és szláv törzseket. 862-ben a Rurik fivérek vezetésével elfoglalták Kijevet (illetve a helyén álló szláv települést) és létrehozták a Kijevi Ruszt. A magyar törzsek ettől kezdve egészen a XII. századig szoros kapcsolatban állnak a kijevi Rusz állammal. Később Árpád fejedelem testőrsége is rusz harcosokból rekrutálódott. A ruszok ekkor még pogányok voltak, csak 988-ban térnek át a keleti kereszténységre. Egészen a X. sz. első harmadáig a létrejövő magyar törzsszövetség külpolitikájára három hatalom gyakorol döntő befolyást: Bizánc, a Kijevi Rusz és a bolgár cárság.Csak a kalandozások korában (Kr. u. 920 után) kezdenek megerősödni a nyugati kapcsolatok (normann-vikingek, német fejedelmek, keleti frankok, itáliai tartományurak).
A keresztény térítés valójában VII. (Bíborbanszületett) Konstantin császár uralmának második felében, 940 után vett komoly lendületet a magyar törzsek körében. 948-ban Bulcsú vezér keresztelkedett meg Konstantinápolyban, 952-ben pedig Gyula vezér, aki az erdélyi területeket és a Tiszántúl nagy részét is uralta. Utóbbi megtérése tartósnak bizonyult és nemcsak papokat, hanem térítő püspököt is vitt magával, Hieroteosz szerzetespap személyében. Őt "Pannónia püspöke" címmel ruházta fel a császár. Az első magyar püspökség tehát keleti rítusú volt és Gyulafehérváron működött, valószínűleg a 952-957 közötti időszakban. Megszűnésének körülményei tisztázatlanok. Úgy tűnik, hogy az augsburgi vereség (955) után a kelet felé forduló kalandozó portyák miatt megromlott Bizánc és a magyar törzsek viszonya. Talán emiatt volt kénytelen távozni Hieroteosz is. Ennek ellenére -- főleg Erdélyben, az Alföldön és Délvidéken -- a X. sz. végéig a keleti keresztény (bizánci, bolgár, később már néhol rusz) térítő missziók vezető szerepet játszottak a térítésben.
A latin rítusú (katolikus) pasztoráció csak 960 után kezdődött meg igazán. S akkor is főleg a Dunántúl északnyugati részén és a Felvidék nyugati sávjában. A 970 utáni időszaktól lényegében a XII. sz. végéig lényegében a magyarságon belül kétféle keresztény liturgia egymás melletti létezése és rivalizálása folyt. Bár Szent István egyházjogilag a pápasághoz kapcsolta a magyar egyházszervezetet, de -- főleg a kalocsai érsekség területein -- erős maradt a keleti keresztény irányzatok hatása. S az ún. "pogány" törzsfők többsége is valójában (legalábbis forma szerint) keleti keresztény volt. Ajtonyt bulgár szerzetesek keresztelték meg, Gyula bizánci keresztény volt és valószínűleg Koppány is megkeresztelkedett keleti rítus szerint. Sőt: családon belül is (a szűkebb Árpád-rokonságban is) az egyik ág ortodox keresztény volt! István anyja, Sarolt is bizánci keresztény volt és öccse, Vazul (Vászoly) herceg is bizánci papoktól nyerte el a keresztséget. S a lázadó Vata és fia, János (Joannesz, Iván) is keleti rítus szerint meg volt keresztelve. Úgyhogy az ún. "pogánylázadások" háttere is valójában sokkal bonyolultabb... Vata -- újabb kutatások szerint -- Ajtony udvari embere volt ifjúkorában.
Megállapítható, hogy a keleti kereszténység irányzatainak (főleg az ortodox kereszténységnek, de népi hagyományokban a monofizitizmusnak, nesztorianizmusnak is) 1200-ig jelentős, néha döntő befolyása volt a honi kereszténységre. Ennek emléke a Szent Korona görög része (corona graeca), az ún. Monomakh-korona (Bizáncból küldött XI. sz.-i korona) és a kettőskereszt (III. Béla óta) a magyar címerben. 1200 után -- részben Bizánc hanyatlásának következményeként -- háttérbe szorult a magyarságon belül a keleti kereszténység, s ún. "nemzetiségi vallássá" vált a középkor végére.
Paavo Manjeninnen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése