Amint azt Vona Gábor a Barikád c. hetilap egy korábbi számában megírta, számunkra politikai uborkaszezon nem létezik, mert „a nyári meleg nem jelenti azt, hogy az ország problémái megszűnnének." Természetes tehát, ha a rekkenő júliusi hőségben, egy balatonmelléki faluban négy öreg magyar harcos találkozik, ahol naphosszat az ország sorsáról folyik a szó, akár fürdés, akár futballozás közben, vagy az esti borozgatás mellett.
Több, egy irányba tekintő szem többet lát, a szebb jövő közös vágya a válságból való kiútkeresésre sarkal. Nyugdíjba lépő kántor-vegyész, politikai okból létszámleépített könyvtáros, pedellus-hitoktató, vagy taxissá vedlett fényképész, és fél-tucat figyelmesen hallgató, okosan hozzászóló utódjuk telepszik pár napig egy kerti asztal köré vacsorázni, érlelődik a holnap.
Konszenzusuk az ország helyzetének diagnózisa: a jelen terhei a magyarság számára szinte már elviselhetetlenek, az eddig regnáló MSZP és Fidesz egyaránt kifosztották a magyar hont, és júdáspénzért eladták nemzetünk örökségét, 1000 éves apostoli királyságunkat. Van-e még reménység? Mi a teendő? Eltérő vélemények hangzanak el, de a közösség egyben egyetért: tenni sohasem késő, mert állapotbeli kötelesség, és a készséges harcost Isten mindig megsegíti valamiképpen.
Ám mielőtt rátérnénk a szakrálisan komoly teendők sorolására, pihentető, vidám közjátékként, mintegy lazításképpen, kivételesen állítsunk emléket azoknak, akik az Országházat bolhacirkusszá degradálják:
Parlamenti portrék – 5 arcképviselő
Szanyillumináció
Szegény Szanyi szopja szeszét,
szivaccsá issza szűk eszét:
Szédelegve sziszeg-szuszog,
szétesik a beszéd…
A kontrás
Nohát: A Kontrát
megint mond rád egy kontrát,
gombolgatja gombját,
s dadogva dongja gondját…
Nincsen Rózsa tövis nélkül…
Sárga Rózsa? Veres Rózsa?
Lesz tán elég tornaóra?
Tornaóra, lesz tán elég:
Kötelező cigánykerék?
S holokauszt különóra?
Orrba-szájba, szájba-orrba!
De Tormai, Nyirő, vagy Wass?
Ilyet, jó diák, ne olvass!
Talmudot a tankönyvekbe!
Éljen a nemzeti eszme!
Palimadár
Nácivadász Steiner!
Még korábban kelj fel!
Rágalmazni nem lesz elég:
Antiszemitizmus is kell!
Moszad - ügynök, Steiner!
Panaszfalra mássz fel!
Borsóidat arra hányjad,
Jehovának kertelj!
Vén méregzsák, Steiner!
Még kipukkadsz egyszer!
Guta üt meg a haragtól,
s pokol tüze perzsel!
Nos, térjünk vissza a komolyabb problémákhoz. A vének egyetértettek abban, hogy az ifjú Jobbiknak sürgősen koalíciós partnerre, partnerekre lenne szüksége, ha kormányozni akar. Csakhogy hazaárulókkal és ahhoz asszisztálókkal nem lehet koalícióban nemzetet menteni. Ha a Fidesz hirtelen kettéhasadna, talán tárgyalni tudna a jobbik felével a Jobbik. De egyelőre nem akar szakadni a szerencsétlen, legfeljebb morzsolódik. Akár az éhes farkas-falkát a véres konc illata, egyelőre összetartja őket a matéria utáni kapzsi vágy. Viszont a kormányzópárt nyilvánvalóan ludas abban is, hogy a magyar társadalom nemzeti rétegeinek két korábban jelentős képviselője elsorvadt. Mind a Független Kisgazdapártot, mind a Kereszténydemokrata Néppártot tönkretették ármánykodásukkal. Pedig a nemzeti radikális táborban elengedhetetlenül fontos volna a három rokonlelkű irányzat összefogása! Nyilvánvalóan különböző az orientációk hangsúlya, hiszen a Jobbik programjának középpontjában Magyarország szociális megújulása áll, egy újra alakuló Nemzeti Parasztpártnak az anyaföld-védelmi konferencia tagjaiból kéne alakulnia, egy Keresztény Szocialista Pártnak pedig azt a vákuumot kellene betöltenie, amit a Fidesz csicskásává züllött KDNP hagyott maga után. Előbbinek Ángyán József lehetne alapítója, utóbbinak Hegedűs Loránt. Sok, a politikába belefáradt magyar szkeptikus véleménye ellenére, nagyon valószínű, hogy e két pártra komoly történelmi igény lenne, és a mostanit követő választásokon pedig 7-7% -os választási eredményt elérve, sikeres koalíciós partnerei lehetnének a Jobbiknak. A nemzeti radikális párt természetesen örömmel fogadná be saját sorai közé is azokat, akik új pártok alapításánál célravezetőbbnek tartják egyetlen mozgalom tovább erősödését. Azonban tisztán kell látnunk, hogy individuális szemléletre szoktatott társadalmunkban széles rétegek lehetnek, akik teljes mellszélességgel nem képesek támogatni a Jobbikot, de együtt tudnának működni vele. Milyen szép is lenne, ha a zsidó média már azon vitatkozna, melyik közülünk a legszélsőségesebb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése