A fiatalok keveset tudnak a XX. század magyar munkatáborairól, a tankönyvek csupán néhány sorral intézik el ezt a témát, sok tanár pedig nem mer hozzáfogni a bemutatásukhoz - állítja Bank Barbara történész.
A hadifoglyok, internáltak történeteit napjainkban nehéz rekonstruálni, hiszen egyre kevesebben vannak, akik mesélhetnek a történtekről, ráadásul a fennmaradt dokumentumokban leírtakat sem szabad feltétel nélkül elhinni – mondta a Kossuth Rádiónak Bank Barbara történész. „Azt szokták mondani, hogy az internáltaknak három ügye volt: egyik maga a valóság, egy, amit a társaiknak meséltek, és a harmadik, amelyet kivertek belőlük" – tette hozzá.
A történész szerint a munkatáborok ugyanúgy részei a magyar történelemnek, mint például a Rákóczi-féle szabadságharc, ám sok történelemtanár nem mer hozzáfogni a bemutatásukhoz, mert a tankönyvekben is csupán néhány sor szól a táborokról. Az internálási rendszer ugyanakkor sok családot érintett, 1945 és 1947 között pedig gyerekeket is vittek a táborokba, mert a szülők egyszerűen nem tudták máshol elhelyezni őket. Az itt lezajlott brutalitásokról mindenkinek tudnia kell, hogy ne ismétlődhessenek meg újra – hangsúlyozta Bank Barbara.
A történész a Vasárnapi újság című műsorban mesélt arról, hogyan találta meg páter Vezér Ferenc végső nyughelyét. „A pálos szerzetes kiváló retorikai képességekkel rendelkezett, alig lehetett beférni a templomba, amikor ő misézett" – magyarázta Bank Barbara. A szovjet csapatok bevonulása után azonban a bíróság őt is halálra ítélte. Azzal vádolták, hogy orosz katonákat ölt meg, pedig holttesteket sem találtak.
Az ötvenes években a börtönben kivégzett vagy kínzásokba belehalt papok egy részét hamis névvel temették el, hogy az utókor se találja meg földi maradványaikat. A történésznek ez azonban mégis sikerült, miután egy apró papírdarabon rátalált arra az utasításra, amely arról rendelkezett, hogy milyen álnéven temessék el páter Vezér Ferencet.
Bank Barbara az internáló táborok mellett az 1956-os forradalom utáni nemzeti ellenállás történetét is kutatta. A Kossuth Rádióban szó esett a Mecseki Láthatatlanokról, akik a szovjet csapatok elől menekültek el Pécsről 1956 novemberében. „Várták, hogy megérkezik a segítség az Egyesült Államokból, fegyvereket akartak szerezni, és hírszerzőik is voltak, akik a városban állomásozó csapatok állásairól jelentettek" – közölte a történész.
Sorsuk valószínűleg azért pecsételődött meg, mert akadtak, akik kiadták társaikat a szovjet katonáknak. A szovjetek később „név szerint tudták, hogy kik az egyes csoportok vezetői, kik a helyettesek" – mondta a Kossuth Rádiónak Bank Barbara. Akiket sikerült élve elkapni, azokat bíróság elé állították.
(Kossuth Rádió)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése