A „magyar demokrácia" két „sok vihart megélt" politikai alakulata, az MSZP (és csatlósai) illetve a Fidesz között „grandiózus ütközet" bontakozott ki Baja városának egy eldugott, Isten háta mögötti önkormányzati választói körzetében. Ezen a területen – ahol még aszfaltút sincs – csupán néhány tucat cigány család tengeti meglehetősen nyomorúságos mindennapjait. Jó részük analfabéta, és elsöprő többségük nemhogy a pártok közötti különbségeket, de még az egész felhajtás tétjét sem érti. Ők az alapanyag, akiket a két párt választási stábjainak „fel kellene dolgozni", meg kellene győzni a maguk igazságáról.
Vídia-kemény alapanyag ez, melynek rendkívül korlátos tudati szűrőjén sajnos nagyon kevés egzakt információ szivárog át. Tudati-eszmei meggyőzéssel a pártok meg sem próbálkoznak. Sokkal egyszerűbbre „veszik a figurát". Az egyik stáb aszfalt utat és házfelújításokat ígér, a másik munkahelyeket, „demokráciát" és hasonlókat. Azért annyira még az itt lakók tudata sem behatárolt, hogy ne tudnák, hogy a választás másnapján már senkit sem fognak érdekelni, és hogy minden ígéret egy nyilvánvaló hazugság. A nagyívű ígéretektől és a szokatlan csinnadrattától ennek ellenére meg vannak ijedve.
A területet valósággal ellepték a két párt választási „segédmunkásai" és éberen őrködnek azon, hogy az ellenfél nehogy olyan kampánycselekedetekre ragadtassa magát, mint amit ők maguk is szeretnének megtenni, de nem mernek. Minden bokorban kamerával és riasztókkal felszerelt sameszok rejtőzködnek, akik attól tartanak, hogy valami szokatlan fog történni, amire ők nem tudnak megfelelően reagálni. Ők is be vannak gyulladva. Az ő nyüzsgésük és fontoskodásuk olyan hatást kelt ezen a lepusztult tájon, mint a kínai kulturális forradalomban a vidékre kergetett egyetemisták mozgalmi vonulásai a méteres pocsolyákban.
Hát még a főnökeik, a kampányközpontokban kuksoló tisztes kampánymenedzserek, akik meg sem merik közelíteni a helyszínt, de együtt élnek a vidék minden rezdülésével és állandóan valami olyan furfangon törik a fejüket, amellyel előnyhöz juthatnak ebben a röhejes pocsolyacsatában. Nekik ez kemény egzisztenciális kérdés lehet, hiszen aki itt veszít, az miért tudna később helytállni a „nagy" választásokon. A Fidesznek van több vesztenivalója, hiszen vereség esetén elbukott egy „tutinak" tekintett „jobbos" körzetet, nem beszélve a ballib sakálmédia győzelmi vonításáról, amely ebben az esetben messzire fog elhallatszani. És közöttünk szólva a „Fityesz" meg is tett minden butaságot ahhoz, hogy ezt elbukja.
Tehát mindenkinek tele a gatyája. Kitört a vihar egy lavór vízben! Néhány tucat szerencsétlen és rongyos buckalakó teljesen irreális döntésén múlik, hogy melyik párt presztízse nem szenved csorbát, és melyik indíthatja be hétfőn a „győzelmi harsonáját", amellyel messzemenő következtetéseket sugall a választói társadalom túlnyomó részét kitevő terelhető csorda részére. És senki sem fogja megemlíteni, hogy ez az egész valóságshow egy velejéig hamis, teljesen nevetséges, az igazságot, erkölcsöt és mindenféle emberi jóérzést meggyalázó cirkusz, melynek semmi köze ahhoz, amire ennek a nemzetnek szüksége lenne.
Ebben a történetben nagyon jól nyomon követhető ennek a szerencsétlen, szakadék felé rohanó társadalmi rendszernek egy sor nevetséges és gyógyíthatatlan nyavalyája:
- Olyan emberek döntenek fontos kérdésekben, akik az adott ügyekhez tanulatlanságuk vagy befolyásolhatóságuk következtében semmit sem értenek.
- A hozzáértő emberek szavazatait, véleményét teljesen eltorzítja a hozzá nem értő tömegek hamis véleménye, amelyet azonban a résztvevők nagy száma miatt „demokratikus" és adekvát döntésnek állítanak be a rendszer korifeusai.
- A választási kampányok tulajdonképpen színielőadások, melyet a tényleges hatalmat gyakorlók rendeznek a háttérből politikusoknak nevezett színészek segítségével.
- A politikusok nem rejtik véka alá, hogy ők csak a befolyásolható többség számára celebrálják előadásaikat, a valóban dönteni tudó független választók nem érdeklik őket, hiszen a választás eredménye „úgyis a bizonytalanokon múlik". És a „bizonytalanoknak" még el is magyarázzák a módszertant, hogy miképpen kell kampányillúziókat kelteni, hogyan lesznek „megvezetve".
- És ezek a színielőadások természetesen keményen a pénz függvényei. Akinek több van, az nagyobbat és látványosabbat tud tódítani. És sokkal demokratább tud lenni, mint a többi.
És a felvezetett esetben - a bajai választáson - olyan emberek döntenek a színielőadás minőségéről, akik még sohasem voltak színházban. De mindenesetre egy biztos: hogy „mélyen demokratikus", toleráns, antirasszista és antinácifasiszta lesz az egész.
A szakadékba demokratikusan is be lehet zuhanni.
Szende Péter
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése