Tisztelt Magyar Színházi Társaság!
Az Alföldi Róbertet ért utcai inzultus és az István, a király c. rockopera szegedi rendezése között különbséget kell tenni. Az előbbit mint keresztény én is elítélem, mivel nem ez a véleménynyilvánítás módja.
Ugyanakkor a rendezéssel kapcsolatban engedtessék meg a szabad véleménynyilvánítás. Honfitársaim nevében visszautasítom ez ügyben kifejtett véleményüket. Önök azt írják, hogy tájékozatlanok és tudatlanok ne kritizálják Alföldit és rendezését. Felhívják mindenkinek a figyelmét, hogy a művészi szabadság szent és sérthetetlen. De arról nem írnak, hogy hol a határ. Ez a rendezés pedig a jó ízlésen kívül is minden erkölcsi normát átlépett.
Ezért minden tisztességes honfitársam nevében visszautasítom közleményüket!
Megnéztem az RTL Klubon az előadást. Tudtam, hogy sok jóra nem számíthatok, de megnéztem, hogy véleményt formálhassak róla. Nos, sokakkal egyetértve, Alföldi rendezése szerintem is meggyalázta a kereszténységet (vörösen izzó keresztek mint gyilkos eszközök stb.) a magyar nemzetet.
Szent Istvánt tutyimutyi, önálló döntésre alkalmatlan államférfiként, boldog Gizellát hűtlen feleségként ábrázolta, de Koppány megítélése is kívánnivalót hagyott maga után, és még sorolhatnám. A minden rendszert kiszolgáló, három talpnyaló piros-fehér-zöld inggel kombinált bocskai öltözete azt sugallja, sugallta, hogy a nemzeti érzelmű magyarok köpönyegforgatók. A rozsdás korona mint börtön vérforraló, a magyarság meggyalázása (a svájcisapka-hasonlathoz hasonlóan).
A színészek énekhangjai gyengék voltak, kivétel a Koppány lányát alakító művésznőé. Megdöbbentő volt számomra, hogy a jobb sorsra érdemes Varga Miklós és Nagy Feró vállalták, hogy bohócszerepben tetszelegjenek, s papír nemzeti színű zászló felmutatásával szintén a nemzeti érzelműeket provokálják.
Mindezeken túl már csak Szörényi Levente
nyilatkozata felháborítóbb, mely szerint a mű befejező, himnikus dala gúnydal. Érdekes, ennek az elmúlt 30 évben nem adott hangot. Szerinte ezt Koltay nem vette észre a műben, csak Alföldi.
Észrevételeimet a teljesség igénye nélkül írtam, hisz a teljes kritika megírására ott vannak a hivatásos ítészek.
Modern felfogásban minden eddig megírt mű színpadra állítható. De itt nem modernségen volt a hangsúly, hanem történelmünk jeles személyeinek, nemzeti és a kereszténység szimbólumainknak, s nem utolsó sorban nemzeti érzéseinknek a kigúnyolásán, megsértésén.
Jómagam, mint volt amatőr színjátszó és rendező, sohasem idegenkedtem egy-egy mű modern felfogású adaptációjától, az abszurd drámák pedig kifejezetten kedvenceim voltak.
Összefoglalva: véleményem szerint a szabadság, beleértve a művészi szabadságot is, nem az jelenti, hogy azt teszek, amit akarok (liberális felfogás), hanem szabadságon - s nem szabadosságon - az emberiség története során kialakult értékek, erkölcsi normák, s minden esetben az emberi méltóság tiszteletben tartásának keretein belüli szabad mozgást értem.
Ez utóbbit az Önökhöz hasonló véleménynyilvánítók előszeretettel emlegetik a nemzeti oldallal szemben, kiegészítve a másság tiszteletével. Ez kettős mérce, és ebből van elegünk.
Ha Önök csak ilyen nyilatkozatok kiadására képesek a művészi szabadság megóvása érdekében, mondjanak le, vagy oszlassák fel magukat.
Üdvözlettel:
Fehér Imre
(Kuruc.info)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése