"A helyes megfejtés a NEM, hacsak nem akarjuk, hogy Kiskundorozsmán húsz év múlva a helyi szalafisták és vahhabiták kedvéért ne lehessen pálinkát és disznóhúst kapni."

Kétfarkú kutya féle, 444-en moderatúra kompatibilis önletagadó balliberális vandálok által módosított plakát, mely a baloldal erőszakmentességét hirdeti? NOT.



Lovas István: A NEM-ek harca



Végső kétségbeesettségében a Nyugat már Sztálin vasárnapi eljövetelét vízionálja



– 2016.09.30. 02:30 –



Tényleg szinte csak erre vártunk a kvótareferendumot ellenzőktől: szerdán Stark Tamás történész szájából elhangzott, hogy a menekülteket elutasító népszavazás a második világháborús antiszemita időket idézi.



Ő a GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítványnak volt az elnöke, aki Bayer Zsolt Lovagkereszt kitüntetése miatt mondott le tisztségéről, mert, mint indokolta, publicisztikái „rasszista" jellegűek, és alapítványa elnökhelyettese terjesztette fel őt a kitüntetésre.



Noha alig tartozik a témához, de egyszer érdemes lenne azt megvizsgálni, hogy egy adott időben adott teljesítményéért kitüntetettnek a korábbi tettei mennyiben jöhetnek számításba.



Ha igen, vajon milyen alapon kapott 1978-ban az a Menachem Begin izraeli miniszterelnök Nobel-békedíjat, aki 1946-ban az általa vezetett Irgun nevű terrorszervezet élén felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király Szállodát, s ennek következtében csaknem száz ember vesztette életét.



A kérdés megválaszolása éppen olyan nehéz, mint azt megjósolni, hogy egy történész mikor válik meg végre kellő undorral a Terror Házában nyilván nem ellenszolgáltatás nélkül vállalt főtanácsadói munkájától, ha ezt egyáltalában megteszi, mielőtt arra netán felkérnék.



Mint minden esetben, a referendumnál is bejött a balliberális oldalnál az elmúlt több mint két és fél évtizedben megfigyelt valamennyi viselkedési forma. Az is, hogy úgy tesznek, mintha egy adott kijelentés vagy kérdés nemcsak mást mondana, mint amit belőle egyszerű elolvasással világosan meg lehet érteni, de akár az ellenkezőjét vagy bármit jelenthet.



Holnapután minden urnához elballagó választó e kérdésre adhatja le nem vagy igen szavazatát: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" (A helyes megfejtés a NEM, hacsak nem akarjuk, hogy Kiskundorozsmán húsz év múlva a helyi szalafisták és vahhabiták kedvéért ne lehessen pálinkát és disznóhúst kapni.)



Hogy ezt miként lehet annak értelmezni, hogy a kormány tulajdonképpen az Európai Unióból történő kilépésre szavaztat egy olyan országban, amelynek lakosai minden felmérésen erősen az uniós tagság mellett álltak ki, azaz egy szavazatokból élő kormánynak politikai öngyilkossággal érne fel a közakarattal szembemenni, az rejtély. Éppen úgy nem érthető, mintha egy, a „mi" liberálisainkhoz hasonló, képzeletbeli svájci csapat Ticino tartományban a múlt heti, ottani referendum kérdését nem úgy értelmezte volna, hogy a helyi munkaerő élvezzen-e előnyt az EU-ból és akár a szomszédos Olaszországból jövő munkaerővel szemben, hanem úgy, hogy az olaszul beszélő tartomány Mussolini volt fasiszta diktátor feltámasztásával kíván titokban Putyinnal szövetkezni a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő cigányokat segítő sorosisták kiirtásában.



Korunk abszurditására és a nyugati sajtóvilág már-már totális egyenirányítására jellemző, hogy a brüsszeli kényszerrel szembeni kvótareferendum ellen az elmúlt két napban írt külföldi cikkeknek igen nagy többsége azt kifogásolta, hogy a magyar miniszterelnök megosztja az országot, méghozzá olyan mértékben, amire a rendszerváltoztatás óta még nem volt példa.



Csakhogy a normalitás fényében nem egyesítésnek nevezik az olyan kérdést, amelyre a felmérések szerint a megkérdezettek kilencven vagy még annál is nagyobb százaléka fog egyaránt az elutasító nemmel szavazni? Mert ha ez a megosztottság eszményképe, akkor nevezzük annak ellenkezőjének, az egybeforrt egységnek azt a spanyol állapotot, beleértve a széthullott madridi parlamentet, ahol a most júliusban megismételt országos választásokon sem sikerült kormányt alakítani, hasonlóan a tavalyihoz?



A hazai balliberális oldalnak a magyar jobboldali többség és kormánya elleni eszementen beteges gyűlöletét vették át olyan lapok is, amelyek ha ugyanúgy írnának más országokról is, hiteltvesztettségük miatt heteken belül egy darab olvasójuk sem maradna.



Mint a vezető svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung, amelynek szerdai cikkét egy Meret Baumann nevű újságíró merte azzal a két mondattal kezdeni, hogy „Az európai kötelező menekültkvótáról vasárnap tartandó magyar referendum kétségtelenül egy szovjet időkre emlékeztető eredményt fog hozni. A felmérések szerint az érvényes szavazatok kilencvenöt százaléka a szuggesztív módon feltett kérdésre… (itt a kérdés ismertetése következik) …nemmel fog válaszolni Orbán Viktor miniszterelnök kormánya értelmében".



Ha ennek a svájci újságnak egy önkéntes népszavazásról – amelytől aki akar, távol maradhat, vagy azon részt vehet, és akár azt írhatja rá a szavazócédulára, hogy „vesszen a rohadt kormány, és minden jobboldali gyűlöletkeltő dögöljön meg, aki a huszonhárommillió romános referendumra emlékeztet" – a sztálinista zsarnokságban vagy annak a magyarságra ráerőszakolt, rákosista bugyrában gyakorolt, alternatíva nélküli választások jutnak eszébe, akkor a stábját már csak a guillotine mentheti meg Zugspitze méretű förtelmeinek Magyarországgal kapcsolatos folytatásától.



Nem, feljelentéseket és egymás kikémkedését imádó svájci kollégák, itt nem Sztálinról van szó. Mint ahogyan Ticinóban sem arról, hogy a svájci olasz tartománynak a saját munkaerőit védő lakosai a referendummal ketrecet akarnak maguk köré vonni, hogy mögötte jódlizva hányjanak bele Nestlé-termékeket csicsás kakukkos óráikba.



Nem. Nálunk is és ott is arról van szó, ami a papírra van írva. Csak mi azért nem írunk galád gazemberségeket az ő dolgaikról, mert egyrészt Svájcban nincs egy olyan, az olimpiai játékokon is a világ minden népétől eltérően a sajátjai sikerei fölött epeömlést kapó, gyomorforgató, de a tájékoztatásban még mindig kulcspozíciókat őrző csapat, mint ami nálunk van, hanem azért sem, mert nálunk az újságírásnak azért vannak többé-kevésbé megtartott szabályai.



De valóban megdöbbentő, hogy a valóságot ily mértékben a feje tetejére állítók nem csak újságírók.



Mint Nils Muiznieks, a strasbourgi Európa Tanács emberi jogi biztosának a New York Times online kiadásában megjelent cikke, amelyre Szijjártó Péter külügyminiszter azt reagálta, hogy „elképesztő az Európa Tanács emberi jogi biztosának magyargyűlölete". Hozzátette, hogy azt az országot támadja „elképesztő hazugságaival, amely minden nemzetközi előírást betart".



Csak azt nem tette hozzá, hogy ez az ember a strasbourgi állása betöltése előtt a lettországi Soros Alapítvány programigazgatója volt, és hogy összekeverte szülei menekülési motivációját az 1944-es Lettországból a most hozzánk irányított, zömében és általában papírjaikat szándékosan elhagyó emberekkel, akiknek akár eredetét, akár szándékait totális homály fedi.



Aki azonban a Muizniekseket és Baumannokat olvasva ennek a visszataszító, antidemokratikus elitnek a régi erőfölényét hiszi, nagyon nagyot téved.



Ez már egy undorvilág leszerepelt elitje, aminek bizonyítéka a bécsi Kronen Zeitung olvasóinak feltett kérdés, amely így hangzik: Ön szerint jogos Orbán Viktor keményvonala a menekültválságban? Amely kérdésre tegnap 15 óra 20 perckor a válaszadók 93,3 százaléka szavazott igennel.



Azaz szinte pontosan olyan arányban, mint amitől az előbb említett nevekkel fémjelzett elit retteg a mi esetünkben, azaz a vasárnapi referendumon leadott NEM szavazatok arányától.



Már csak eszeveszett rettegésük növelése érdekében is érdemes elmenni szavazni. A dokumentálatlan saríások, vahhabisták, szalafisták, sorosisták, Muiznieksek és Baumannok ellen.



http://lovasistvan.hu/2016/09/30/a-nem-ek-harca/



http://magyarhirlap.hu/cikk/67513/A_NEMek_harca?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609

"A helyes megfejtés a NEM, hacsak nem akarjuk, hogy Kiskundorozsmán húsz év múlva a helyi szalafisták és vahhabiták kedvéért ne lehessen pálinkát és disznóhúst kapni."

Kétfarkú kutya féle, 444-en moderatúra kompatibilis önletagadó balliberális vandálok által módosított plakát, mely a baloldal erőszakmentességét hirdeti? NOT.

Lovas István: A NEM-ek harca

Végső kétségbeesettségében a Nyugat már Sztálin vasárnapi eljövetelét vízionálja

– 2016.09.30. 02:30 –

Tényleg szinte csak erre vártunk a kvótareferendumot ellenzőktől: szerdán Stark Tamás történész szájából elhangzott, hogy a menekülteket elutasító népszavazás a második világháborús antiszemita időket idézi.

Ő a GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítványnak volt az elnöke, aki Bayer Zsolt Lovagkereszt kitüntetése miatt mondott le tisztségéről, mert, mint indokolta, publicisztikái „rasszista" jellegűek, és alapítványa elnökhelyettese terjesztette fel őt a kitüntetésre.

Noha alig tartozik a témához, de egyszer érdemes lenne azt megvizsgálni, hogy egy adott időben adott teljesítményéért kitüntetettnek a korábbi tettei mennyiben jöhetnek számításba.

Ha igen, vajon milyen alapon kapott 1978-ban az a Menachem Begin izraeli miniszterelnök Nobel-békedíjat, aki 1946-ban az általa vezetett Irgun nevű terrorszervezet élén felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király Szállodát, s ennek következtében csaknem száz ember vesztette életét.

A kérdés megválaszolása éppen olyan nehéz, mint azt megjósolni, hogy egy történész mikor válik meg végre kellő undorral a Terror Házában nyilván nem ellenszolgáltatás nélkül vállalt főtanácsadói munkájától, ha ezt egyáltalában megteszi, mielőtt arra netán felkérnék.

Mint minden esetben, a referendumnál is bejött a balliberális oldalnál az elmúlt több mint két és fél évtizedben megfigyelt valamennyi viselkedési forma. Az is, hogy úgy tesznek, mintha egy adott kijelentés vagy kérdés nemcsak mást mondana, mint amit belőle egyszerű elolvasással világosan meg lehet érteni, de akár az ellenkezőjét vagy bármit jelenthet.

Holnapután minden urnához elballagó választó e kérdésre adhatja le nem vagy igen szavazatát: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" (A helyes megfejtés a NEM, hacsak nem akarjuk, hogy Kiskundorozsmán húsz év múlva a helyi szalafisták és vahhabiták kedvéért ne lehessen pálinkát és disznóhúst kapni.)

Hogy ezt miként lehet annak értelmezni, hogy a kormány tulajdonképpen az Európai Unióból történő kilépésre szavaztat egy olyan országban, amelynek lakosai minden felmérésen erősen az uniós tagság mellett álltak ki, azaz egy szavazatokból élő kormánynak politikai öngyilkossággal érne fel a közakarattal szembemenni, az rejtély. Éppen úgy nem érthető, mintha egy, a „mi" liberálisainkhoz hasonló, képzeletbeli svájci csapat Ticino tartományban a múlt heti, ottani referendum kérdését nem úgy értelmezte volna, hogy a helyi munkaerő élvezzen-e előnyt az EU-ból és akár a szomszédos Olaszországból jövő munkaerővel szemben, hanem úgy, hogy az olaszul beszélő tartomány Mussolini volt fasiszta diktátor feltámasztásával kíván titokban Putyinnal szövetkezni a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő cigányokat segítő sorosisták kiirtásában.

Korunk abszurditására és a nyugati sajtóvilág már-már totális egyenirányítására jellemző, hogy a brüsszeli kényszerrel szembeni kvótareferendum ellen az elmúlt két napban írt külföldi cikkeknek igen nagy többsége azt kifogásolta, hogy a magyar miniszterelnök megosztja az országot, méghozzá olyan mértékben, amire a rendszerváltoztatás óta még nem volt példa.

Csakhogy a normalitás fényében nem egyesítésnek nevezik az olyan kérdést, amelyre a felmérések szerint a megkérdezettek kilencven vagy még annál is nagyobb százaléka fog egyaránt az elutasító nemmel szavazni? Mert ha ez a megosztottság eszményképe, akkor nevezzük annak ellenkezőjének, az egybeforrt egységnek azt a spanyol állapotot, beleértve a széthullott madridi parlamentet, ahol a most júliusban megismételt országos választásokon sem sikerült kormányt alakítani, hasonlóan a tavalyihoz?

A hazai balliberális oldalnak a magyar jobboldali többség és kormánya elleni eszementen beteges gyűlöletét vették át olyan lapok is, amelyek ha ugyanúgy írnának más országokról is, hiteltvesztettségük miatt heteken belül egy darab olvasójuk sem maradna.

Mint a vezető svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung, amelynek szerdai cikkét egy Meret Baumann nevű újságíró merte azzal a két mondattal kezdeni, hogy „Az európai kötelező menekültkvótáról vasárnap tartandó magyar referendum kétségtelenül egy szovjet időkre emlékeztető eredményt fog hozni. A felmérések szerint az érvényes szavazatok kilencvenöt százaléka a szuggesztív módon feltett kérdésre… (itt a kérdés ismertetése következik) …nemmel fog válaszolni Orbán Viktor miniszterelnök kormánya értelmében".

Ha ennek a svájci újságnak egy önkéntes népszavazásról – amelytől aki akar, távol maradhat, vagy azon részt vehet, és akár azt írhatja rá a szavazócédulára, hogy „vesszen a rohadt kormány, és minden jobboldali gyűlöletkeltő dögöljön meg, aki a huszonhárommillió romános referendumra emlékeztet" – a sztálinista zsarnokságban vagy annak a magyarságra ráerőszakolt, rákosista bugyrában gyakorolt, alternatíva nélküli választások jutnak eszébe, akkor a stábját már csak a guillotine mentheti meg Zugspitze méretű förtelmeinek Magyarországgal kapcsolatos folytatásától.

Nem, feljelentéseket és egymás kikémkedését imádó svájci kollégák, itt nem Sztálinról van szó. Mint ahogyan Ticinóban sem arról, hogy a svájci olasz tartománynak a saját munkaerőit védő lakosai a referendummal ketrecet akarnak maguk köré vonni, hogy mögötte jódlizva hányjanak bele Nestlé-termékeket csicsás kakukkos óráikba.

Nem. Nálunk is és ott is arról van szó, ami a papírra van írva. Csak mi azért nem írunk galád gazemberségeket az ő dolgaikról, mert egyrészt Svájcban nincs egy olyan, az olimpiai játékokon is a világ minden népétől eltérően a sajátjai sikerei fölött epeömlést kapó, gyomorforgató, de a tájékoztatásban még mindig kulcspozíciókat őrző csapat, mint ami nálunk van, hanem azért sem, mert nálunk az újságírásnak azért vannak többé-kevésbé megtartott szabályai.

De valóban megdöbbentő, hogy a valóságot ily mértékben a feje tetejére állítók nem csak újságírók.

Mint Nils Muiznieks, a strasbourgi Európa Tanács emberi jogi biztosának a New York Times online kiadásában megjelent cikke, amelyre Szijjártó Péter külügyminiszter azt reagálta, hogy „elképesztő az Európa Tanács emberi jogi biztosának magyargyűlölete". Hozzátette, hogy azt az országot támadja „elképesztő hazugságaival, amely minden nemzetközi előírást betart".

Csak azt nem tette hozzá, hogy ez az ember a strasbourgi állása betöltése előtt a lettországi Soros Alapítvány programigazgatója volt, és hogy összekeverte szülei menekülési motivációját az 1944-es Lettországból a most hozzánk irányított, zömében és általában papírjaikat szándékosan elhagyó emberekkel, akiknek akár eredetét, akár szándékait totális homály fedi.

Aki azonban a Muizniekseket és Baumannokat olvasva ennek a visszataszító, antidemokratikus elitnek a régi erőfölényét hiszi, nagyon nagyot téved.

Ez már egy undorvilág leszerepelt elitje, aminek bizonyítéka a bécsi Kronen Zeitung olvasóinak feltett kérdés, amely így hangzik: Ön szerint jogos Orbán Viktor keményvonala a menekültválságban? Amely kérdésre tegnap 15 óra 20 perckor a válaszadók 93,3 százaléka szavazott igennel.

Azaz szinte pontosan olyan arányban, mint amitől az előbb említett nevekkel fémjelzett elit retteg a mi esetünkben, azaz a vasárnapi referendumon leadott NEM szavazatok arányától.

Már csak eszeveszett rettegésük növelése érdekében is érdemes elmenni szavazni. A dokumentálatlan saríások, vahhabisták, szalafisták, sorosisták, Muiznieksek és Baumannok ellen.

http://lovasistvan.hu/2016/09/30/a-nem-ek-harca/

http://magyarhirlap.hu/cikk/67513/A_NEMek_harca?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609

Az érvényes népszavazás eredménye kötelezi a kormányt, és akkor lehet ezt mondani a brüsszeli liberálidiótáknak. Aki populistázik az népellenes, tehát nem lehet demokrata se. Vegyünk részt a népszavazáson, és szavazzunk NEM-mel! Morvai Krisztina EP képviselő közleménye

Az érvényes népszavazás eredménye kötelezi a kormányt, és akkor lehet ezt mondani a brüsszeli liberálidiótáknak. Aki populistázik az népellenes, tehát nem lehet demokrata se.



Vegyünk részt a népszavazáson, és szavazzunk NEM-mel! – Morvai Krisztina EP képviselő közleménye



https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=eq0ViRAb1fs



„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?"- erre a kérdésre kell válaszolnunk október másodikán, a népszavazáson.



A kérdés tartalmát lehet csűrni, csavarni, a lényeg azonban mégis a következő. Tény, hogy az Európai Unió a "menekültkérdés" kezelését saját hatáskörébe kívánja vonni, s arra akarja kényszeríteni a tagállamokat, hogy saját lakosságuk tiltakozása ellenére is fogadjanak be, telepítsenek le és tartsanak el távoli országokból, idegen kultúrákból érkezőket, egyre növekvő, beláthatatlan számban. Ezt akarják, be is vallják, le is írják, s aki mást állít, az hazudik!



Más megfogalmazásban: az EU jelenleg jogot formál arra, hogy a nemzetállamokat menekültek egyre növekvő tömegeinek befogadására kényszerítse. Ha nem tiltakozunk, ha nem mondunk határozott nemet, akkor Magyarország sem lesz kivétel. Tény az is, hogy a háborúk és a nyomorúság miatt százmilliók kelnek útra és szeretnének új otthonra lelni Európában. Minél többeket fogad be az Unió, annál többen érzik úgy, hogy érdemes felkerekedniük.



Bármekkora áldozatokat is hoznak az európai emberek, az nem lesz elegendő még a rászorulók csekély hányadának megmentésére sem, hiszen a jobb és biztonságosabb életre vágyók sok száz millióan vannak. Következésképpen akármennyire is szeretnénk segíteni a nálunk nehezebb helyzetben lévőkön, nem az a megoldás, hogy saját földrészünket és saját hazánkat feláldozzuk, "átengedve a terepet" tőlünk idegen szokásoknak, vallásoknak, kultúráknak. Így annyit érhetünk el, hogy se nekik, se nekünk nem lesz olyan hazánk, ahol otthon érezhetjük magunkat. Európai parlamenti képviselőként az elmúlt évek során semmiféle jelentős erőfeszítést nem tapasztaltam az EU részéről arra, hogy a tömeges migrációra okot adó körülményeket gyökerükben orvosolják, az okokat feltárják és kezeljék. Gazdasági szemléletük nem felszámolja, hanem tovább mélyíti a "harmadik világ" szegénységét. A nyugati világ döntései nem megelőzik, hanem okozzák és fenntartják a háborúkat, fegyveres konfliktusokat. Titkosszolgálati eszköztárukat, technikai lehetőségeiket nem az emberek millióit menekülésre kényszerítő "Iszlám Állam" és a terrorizmus, valamint ezek finanszírozóinak leleplezésére és felszámolására használják, hanem – mint Edward Snowden-től az egész világ megtudhatta – saját polgáraik magánéletének önkényes megfigyelésére.



Mély sajnálattal, de meggyőződéssel vonom le a következtetést: az Európai Unió semmiféle valós erőfeszítést nem tesz a világ nyomorúságának megváltoztatására… Ehelyett az európai polgárokban, így bennünk, magyarokban kíván lelkiismeret furdalást kelteni azért, mert nem tudjuk magunkra vállalni a világ sorsát meghatározó politikai és gazdasági vezetők gyalázatos döntéseinek következményeit. Márpedig nem tudjuk! Befogadhatunk ezer, tízezer, vagy még több menekültet, az is csak csepp lesz a tengerben.



Most, a folyamat elején kell határozottan nemet mondanunk a kötelező betelepítésre, ami a világ nyomorúságán nem segít, Magyarországot viszont hosszú távon katasztrofális helyzetbe hozhatja. Hazugság, hogy a népszavazásnak "semmiféle következménye nem lesz". Ellenkezőleg! Elindíthatunk egy folyamatot, s más európai uniós tagállamok lakosságát is arra bátoríthatjuk, hogy ne csak otthon a konyhában merjenek őszintén beszélni a tömeges migráció tapasztalatairól, Európa egyre növekvő kiszolgáltatottságáról. Ne elszenvedői, hanem alakítói legyünk a saját sorsunkról szóló döntéseknek!



Fontos még a következő szempont figyelembevétele. Környezetemben azt tapasztalom, hogy sokan a Kormánnyal, a korrupcióval, illetve a népszavazási kampány színvonalával kapcsolatos elégedetlenségüket kívánják kifejezni otthonmaradásukkal, a baloldali szavazók pedig a pártjaik otthonmaradásra felszólító üzenetét fontosabbnak tartják, mint saját meggyőződésüket a tömeges migráció veszélyeiről, lakókörnyezetük s egész hazánk sorsáról. Meggyőződésem azonban egyfelől, hogy pártok és párthűség feletti, az egész életünket és sorsunkat meghatározó, nemzeti kérdésről van szó, másfelől pedig, hogy ha kellő számú szavazat híján érvénytelen lesz a referendum, nem kevesebb, hanem több problémánk és nehézségünk lesz.



Ezért vegyünk részt a vasárnapi népszavazáson, szavazzunk NEM-mel, és biztassunk erre minél többeket!



Morvai Krisztina



http://www.morvaikrisztina.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1304:2016-09-30-14-35-29&catid=92:besorolatlan&Itemid=225



Frissítés: Budaházy György közleménye:



Magyarok!



Mindenben egyetértek Morvai Krisztinával. Magam is a népszavazáson való részvételre és a NEM szavazatra buzdítok mindenkit. Én mozgóurna kihozatalát kértem, hogy a házi őrizetből is szavazhassak.



https://kuruc.info/r/2/164383/



Semmilyen gyűlölködés nem érhet annyit, hogy valaki elveszítse a józan eszét, és ne az önvédelem legyen a legfontosabb számára!

Az érvényes népszavazás eredménye kötelezi a kormányt, és akkor lehet ezt mondani a brüsszeli liberálidiótáknak. Aki populistázik az népellenes, tehát nem lehet demokrata se. Vegyünk részt a népszavazáson, és szavazzunk NEM-mel! Morvai Krisztina EP képviselő közleménye

Az érvényes népszavazás eredménye kötelezi a kormányt, és akkor lehet ezt mondani a brüsszeli liberálidiótáknak. Aki populistázik az népellenes, tehát nem lehet demokrata se.

Vegyünk részt a népszavazáson, és szavazzunk NEM-mel! – Morvai Krisztina EP képviselő közleménye

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=eq0ViRAb1fs

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?"- erre a kérdésre kell válaszolnunk október másodikán, a népszavazáson.

A kérdés tartalmát lehet csűrni, csavarni, a lényeg azonban mégis a következő. Tény, hogy az Európai Unió a "menekültkérdés" kezelését saját hatáskörébe kívánja vonni, s arra akarja kényszeríteni a tagállamokat, hogy saját lakosságuk tiltakozása ellenére is fogadjanak be, telepítsenek le és tartsanak el távoli országokból, idegen kultúrákból érkezőket, egyre növekvő, beláthatatlan számban. Ezt akarják, be is vallják, le is írják, s aki mást állít, az hazudik!

Más megfogalmazásban: az EU jelenleg jogot formál arra, hogy a nemzetállamokat menekültek egyre növekvő tömegeinek befogadására kényszerítse. Ha nem tiltakozunk, ha nem mondunk határozott nemet, akkor Magyarország sem lesz kivétel. Tény az is, hogy a háborúk és a nyomorúság miatt százmilliók kelnek útra és szeretnének új otthonra lelni Európában. Minél többeket fogad be az Unió, annál többen érzik úgy, hogy érdemes felkerekedniük.

Bármekkora áldozatokat is hoznak az európai emberek, az nem lesz elegendő még a rászorulók csekély hányadának megmentésére sem, hiszen a jobb és biztonságosabb életre vágyók sok száz millióan vannak. Következésképpen akármennyire is szeretnénk segíteni a nálunk nehezebb helyzetben lévőkön, nem az a megoldás, hogy saját földrészünket és saját hazánkat feláldozzuk, "átengedve a terepet" tőlünk idegen szokásoknak, vallásoknak, kultúráknak. Így annyit érhetünk el, hogy se nekik, se nekünk nem lesz olyan hazánk, ahol otthon érezhetjük magunkat. Európai parlamenti képviselőként az elmúlt évek során semmiféle jelentős erőfeszítést nem tapasztaltam az EU részéről arra, hogy a tömeges migrációra okot adó körülményeket gyökerükben orvosolják, az okokat feltárják és kezeljék. Gazdasági szemléletük nem felszámolja, hanem tovább mélyíti a "harmadik világ" szegénységét. A nyugati világ döntései nem megelőzik, hanem okozzák és fenntartják a háborúkat, fegyveres konfliktusokat. Titkosszolgálati eszköztárukat, technikai lehetőségeiket nem az emberek millióit menekülésre kényszerítő "Iszlám Állam" és a terrorizmus, valamint ezek finanszírozóinak leleplezésére és felszámolására használják, hanem – mint Edward Snowden-től az egész világ megtudhatta – saját polgáraik magánéletének önkényes megfigyelésére.

Mély sajnálattal, de meggyőződéssel vonom le a következtetést: az Európai Unió semmiféle valós erőfeszítést nem tesz a világ nyomorúságának megváltoztatására… Ehelyett az európai polgárokban, így bennünk, magyarokban kíván lelkiismeret furdalást kelteni azért, mert nem tudjuk magunkra vállalni a világ sorsát meghatározó politikai és gazdasági vezetők gyalázatos döntéseinek következményeit. Márpedig nem tudjuk! Befogadhatunk ezer, tízezer, vagy még több menekültet, az is csak csepp lesz a tengerben.

Most, a folyamat elején kell határozottan nemet mondanunk a kötelező betelepítésre, ami a világ nyomorúságán nem segít, Magyarországot viszont hosszú távon katasztrofális helyzetbe hozhatja. Hazugság, hogy a népszavazásnak "semmiféle következménye nem lesz". Ellenkezőleg! Elindíthatunk egy folyamatot, s más európai uniós tagállamok lakosságát is arra bátoríthatjuk, hogy ne csak otthon a konyhában merjenek őszintén beszélni a tömeges migráció tapasztalatairól, Európa egyre növekvő kiszolgáltatottságáról. Ne elszenvedői, hanem alakítói legyünk a saját sorsunkról szóló döntéseknek!

Fontos még a következő szempont figyelembevétele. Környezetemben azt tapasztalom, hogy sokan a Kormánnyal, a korrupcióval, illetve a népszavazási kampány színvonalával kapcsolatos elégedetlenségüket kívánják kifejezni otthonmaradásukkal, a baloldali szavazók pedig a pártjaik otthonmaradásra felszólító üzenetét fontosabbnak tartják, mint saját meggyőződésüket a tömeges migráció veszélyeiről, lakókörnyezetük s egész hazánk sorsáról. Meggyőződésem azonban egyfelől, hogy pártok és párthűség feletti, az egész életünket és sorsunkat meghatározó, nemzeti kérdésről van szó, másfelől pedig, hogy ha kellő számú szavazat híján érvénytelen lesz a referendum, nem kevesebb, hanem több problémánk és nehézségünk lesz.

Ezért vegyünk részt a vasárnapi népszavazáson, szavazzunk NEM-mel, és biztassunk erre minél többeket!

Morvai Krisztina

http://www.morvaikrisztina.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1304:2016-09-30-14-35-29&catid=92:besorolatlan&Itemid=225

Frissítés: Budaházy György közleménye:

Magyarok!

Mindenben egyetértek Morvai Krisztinával. Magam is a népszavazáson való részvételre és a NEM szavazatra buzdítok mindenkit. Én mozgóurna kihozatalát kértem, hogy a házi őrizetből is szavazhassak.

https://kuruc.info/r/2/164383/

Semmilyen gyűlölködés nem érhet annyit, hogy valaki elveszítse a józan eszét, és ne az önvédelem legyen a legfontosabb számára!

"a külföldi aktivisták rám rontottak, elkezdtek lökdösni, leköpködtek, és ha nem lépek hátrébb, még meg is vernek. Szerencsére a lányom odakiabált a rendőröknek, akik azonnal közbeavatkoztak, és megakadályozták a komolyabb fizikai atrocitást. Felháborítónak tartom, hogy egy békés magyar demonstrálónak szabályosan nekiesnek a szólás- és véleményszabadságra hivatkozó, “Elég az erőszakból” feliratú transzparensek mögé bújó külföldi úgynevezett jogvédők”

Csapatosan rontottak rá erre az emberre a szélsőbalosok. De hát mind szélsőségesek ezek, arrafele nem létezik az elhatárolósdi, a marcuse-i represszív tolerancia elv van helyette.



Aha, nemzetközi jogvédő szervezetek. Nyomorult fizetett álcivilek, meg a hozzájuk csapódott média agymosott hasznos idióta sjw-k. A migriket nemzettelenítésre betelepíteni akaró, nemzetre rontó és konkrétan nemzetiekre rátámadó koszos ballib csürhe rácsok mögé való. Hadd menjen rájuk a nemzetbiztonság és minden más hatóság, nem civil szervezetek ezek hanem ötödik hadoszlop és trójai faló.



Az ensztől amúgy sokat ne várjunk, szabadkőművesek alapították, mindig is liberálbalos volt. Aki szerint a ballib békés, nézzen német tüntetésekről képeket micsoda erőszak megy ott, a magukat antifának nevező hulladékok akár meg is ölnék a nem balliberális polgártársaikat.



"Refugees not welcome" – köpködés és lökdösődés volt a külföldi "jogvédők" válasza



Rendőrök védték meg a vagyonvédelmi kamara elnökét a röszkei zavargásban érintett migránsok szabadon bocsátásáért Szegeden demonstráló külföldi aktivistáktól, akik sajátosan értelmezik a vélemény- és szólásszabadságot.



Rendőröknek kellett megvédeniük pénteken Német Ferencet, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara országos elnökét a Szegedi Törvényszék épülete előtt, miután a röszkei közúti határátkelőhelyen történtek miatt terrorcselekmény bűntettével vádolt, Cipruson élő szír férfi mellett demonstráló külföldi "jogvédő" aktivisták fizikailag inzultálták. Német Ferenc egyrészről azt szerette volna kifejezni, elfogadhatatlannak tartja, hogy erőszakos bevándorlók a magyar rendőrökre támadtak, másrészt kipróbálta, hol is húzódik a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság határa. Nos, ízelítőt kapott belőle!



"Éppen ebédelni tartottam a lányommal, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Széchenyi téren a bíróság épülete előtt nemzetközi jogvédő szervezetek transzparensekkel ("Üdvözöljük a menekülteket", "Elég az erőszakból", "Szabadságot a röszkei tizenegynek" – a szerk.) fejezik ki véleményüket, miszerint szeretik a migránsokat, és engedjék szabadon a röszkei zavargókat. Úgy gondoltam, ha nekik joguk van Magyarországon véleményt nyilvánítani, akkor ez engem is meg kell hogy illessen. Jómagam bizony egyáltalán nem rajongom a bevándorlókért, hiszen pontosan látom, hogy a betelepítsük milyen gazdasági, kulturális és biztonsági kockázatokkal jár együtt Nyugat-Európában. Emellett Szeged és környezete is rengeteget szenvedett a migránsoktól a tavalyi esztendőben. Azok a migránsok, akinek ügyét jelenleg a magyar bíróságok tárgyalják, kövekkel és más eszközökkel dobálták meg a magyar rendőröket, át akarták törni a határzárat. A vagyonvédelemben érintett szakemberként úgy gondolom, a bíróságon a helyük! Nem mellesleg ugyanezzel a bevándorlási hullámmal érkeztek Európába a brüsszeli és a párizsi terroristák is, tehát óvnék attól, hogy bárki is idealizálja őket" – foglalta össze a SZEGEDma.hu-nak.



Német Ferenc tehát a szólás és véleménynyilvánítás szabadságának jegyében egy "Refugees not welcome" ("Nem kérünk a bevándorlókból") feliratú papírlappal állt néhány méterre a (sajtóhírek szerint főként szerb, horvát, német, román, olasz és spanyol állampolgárságú) jogvédőktől. "Azt hittem, biztonságban vagyok, hiszen többfelé láttam rendőröket is a téren. Ekkor azonban az történt, hogy a külföldi aktivisták rám rontottak, elkezdtek lökdösni, leköpködtek, és ha nem lépek hátrébb, még meg is vernek. Szerencsére a lányom odakiabált a rendőröknek, akik azonnal közbeavatkoztak, és megakadályozták a komolyabb fizikai atrocitást. Felháborítónak tartom, hogy egy békés magyar demonstrálónak szabályosan nekiesnek a szólás- és véleményszabadságra hivatkozó, "Elég az erőszakból" feliratú transzparensek mögé bújó külföldi úgynevezett jogvédők" – mondta el.



Német Ferenc több más körülményt is furcsának tart a visszataszító eset kapcsán. "Ezek a külföldi aktivisták jól láthatóan diplomata rendszámú autóval voltak itt. Elgondolkodtató: talán az Amnesty International vagy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága segíti őket? Azt is gyanítom, hogy nagyjából ugyanazokról a személyekről van szó, akik júniusban a járásbíróság épülete előtt tüntettek. Ha ez így van, vajon miből élnek itt hónapok óta? A vagyonvédelmi kamara elnökeként egyébként azt is sérelmezem, hogy a migránsok közül épp azokat veszik védelmükbe, akik a magyar rendőrökre támadtak, miközben inkább talán azon nők és gyermekek mellett kellene kiállniuk, akiket bevándorlók erőszakolnak meg. Az meg minden határon túlmegy, hogy még rá is támadnak egy békésen demonstráló helyi lakosra Szegeden. Úgy tűnik, már nemcsak a migránsoktól, hanem a migránssegítőktől is tartani kell" – vonta le az ügy tanulságait a biztonságvédelmi szakember.



Német Ferenc végezetól azt mondta portálunknak: az ügyben feljelentést tesz a magyar rendőrségen – a rá támadók adatait rögzítették az egyenruhások -, valamint az ENSZ-hez és a brüsszeli hivatalos szervekhez is fordul az eset kivizsgálását követelve.



http://888.hu/article-kulfoldi-jogvedok-kopkodtek-lokdosodtek-szegeden

"a külföldi aktivisták rám rontottak, elkezdtek lökdösni, leköpködtek, és ha nem lépek hátrébb, még meg is vernek. Szerencsére a lányom odakiabált a rendőröknek, akik azonnal közbeavatkoztak, és megakadályozták a komolyabb fizikai atrocitást. Felháborítónak tartom, hogy egy békés magyar demonstrálónak szabályosan nekiesnek a szólás- és véleményszabadságra hivatkozó, “Elég az erőszakból” feliratú transzparensek mögé bújó külföldi úgynevezett jogvédők”

Csapatosan rontottak rá erre az emberre a szélsőbalosok. De hát mind szélsőségesek ezek, arrafele nem létezik az elhatárolósdi, a marcuse-i represszív tolerancia elv van helyette.

Aha, nemzetközi jogvédő szervezetek. Nyomorult fizetett álcivilek, meg a hozzájuk csapódott média agymosott hasznos idióta sjw-k. A migriket nemzettelenítésre betelepíteni akaró, nemzetre rontó és konkrétan nemzetiekre rátámadó koszos ballib csürhe rácsok mögé való. Hadd menjen rájuk a nemzetbiztonság és minden más hatóság, nem civil szervezetek ezek hanem ötödik hadoszlop és trójai faló.

Az ensztől amúgy sokat ne várjunk, szabadkőművesek alapították, mindig is liberálbalos volt. Aki szerint a ballib békés, nézzen német tüntetésekről képeket micsoda erőszak megy ott, a magukat antifának nevező hulladékok akár meg is ölnék a nem balliberális polgártársaikat.

"Refugees not welcome" – köpködés és lökdösődés volt a külföldi "jogvédők" válasza

Rendőrök védték meg a vagyonvédelmi kamara elnökét a röszkei zavargásban érintett migránsok szabadon bocsátásáért Szegeden demonstráló külföldi aktivistáktól, akik sajátosan értelmezik a vélemény- és szólásszabadságot.

Rendőröknek kellett megvédeniük pénteken Német Ferencet, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara országos elnökét a Szegedi Törvényszék épülete előtt, miután a röszkei közúti határátkelőhelyen történtek miatt terrorcselekmény bűntettével vádolt, Cipruson élő szír férfi mellett demonstráló külföldi "jogvédő" aktivisták fizikailag inzultálták. Német Ferenc egyrészről azt szerette volna kifejezni, elfogadhatatlannak tartja, hogy erőszakos bevándorlók a magyar rendőrökre támadtak, másrészt kipróbálta, hol is húzódik a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság határa. Nos, ízelítőt kapott belőle!

"Éppen ebédelni tartottam a lányommal, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Széchenyi téren a bíróság épülete előtt nemzetközi jogvédő szervezetek transzparensekkel ("Üdvözöljük a menekülteket", "Elég az erőszakból", "Szabadságot a röszkei tizenegynek" – a szerk.) fejezik ki véleményüket, miszerint szeretik a migránsokat, és engedjék szabadon a röszkei zavargókat. Úgy gondoltam, ha nekik joguk van Magyarországon véleményt nyilvánítani, akkor ez engem is meg kell hogy illessen. Jómagam bizony egyáltalán nem rajongom a bevándorlókért, hiszen pontosan látom, hogy a betelepítsük milyen gazdasági, kulturális és biztonsági kockázatokkal jár együtt Nyugat-Európában. Emellett Szeged és környezete is rengeteget szenvedett a migránsoktól a tavalyi esztendőben. Azok a migránsok, akinek ügyét jelenleg a magyar bíróságok tárgyalják, kövekkel és más eszközökkel dobálták meg a magyar rendőröket, át akarták törni a határzárat. A vagyonvédelemben érintett szakemberként úgy gondolom, a bíróságon a helyük! Nem mellesleg ugyanezzel a bevándorlási hullámmal érkeztek Európába a brüsszeli és a párizsi terroristák is, tehát óvnék attól, hogy bárki is idealizálja őket" – foglalta össze a SZEGEDma.hu-nak.

Német Ferenc tehát a szólás és véleménynyilvánítás szabadságának jegyében egy "Refugees not welcome" ("Nem kérünk a bevándorlókból") feliratú papírlappal állt néhány méterre a (sajtóhírek szerint főként szerb, horvát, német, román, olasz és spanyol állampolgárságú) jogvédőktől. "Azt hittem, biztonságban vagyok, hiszen többfelé láttam rendőröket is a téren. Ekkor azonban az történt, hogy a külföldi aktivisták rám rontottak, elkezdtek lökdösni, leköpködtek, és ha nem lépek hátrébb, még meg is vernek. Szerencsére a lányom odakiabált a rendőröknek, akik azonnal közbeavatkoztak, és megakadályozták a komolyabb fizikai atrocitást. Felháborítónak tartom, hogy egy békés magyar demonstrálónak szabályosan nekiesnek a szólás- és véleményszabadságra hivatkozó, "Elég az erőszakból" feliratú transzparensek mögé bújó külföldi úgynevezett jogvédők" – mondta el.

Német Ferenc több más körülményt is furcsának tart a visszataszító eset kapcsán. "Ezek a külföldi aktivisták jól láthatóan diplomata rendszámú autóval voltak itt. Elgondolkodtató: talán az Amnesty International vagy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága segíti őket? Azt is gyanítom, hogy nagyjából ugyanazokról a személyekről van szó, akik júniusban a járásbíróság épülete előtt tüntettek. Ha ez így van, vajon miből élnek itt hónapok óta? A vagyonvédelmi kamara elnökeként egyébként azt is sérelmezem, hogy a migránsok közül épp azokat veszik védelmükbe, akik a magyar rendőrökre támadtak, miközben inkább talán azon nők és gyermekek mellett kellene kiállniuk, akiket bevándorlók erőszakolnak meg. Az meg minden határon túlmegy, hogy még rá is támadnak egy békésen demonstráló helyi lakosra Szegeden. Úgy tűnik, már nemcsak a migránsoktól, hanem a migránssegítőktől is tartani kell" – vonta le az ügy tanulságait a biztonságvédelmi szakember.

Német Ferenc végezetól azt mondta portálunknak: az ügyben feljelentést tesz a magyar rendőrségen – a rá támadók adatait rögzítették az egyenruhások -, valamint az ENSZ-hez és a brüsszeli hivatalos szervekhez is fordul az eset kivizsgálását követelve.

http://888.hu/article-kulfoldi-jogvedok-kopkodtek-lokdosodtek-szegeden

Európa jövője. Ha a liberalizmus marad, mi nem fogunk tudni itt élni. District B13, 2004-es film no-go zóna és terrorizmus témájú ez, és megvalósulhat akár. Az összes ilyen sötét hely bűntanya és terroristafészek a valóságban is, terror merényletek elkövetői ilyenekben laktak! Figyelgette őket a rendőrség és a többi hatóság, mert azoknak sincsenek jogai rendet tenni ebben az idióta liberális rendszerben.

Ez a jövőkép nem volna jó!? Már most nem jó.



District B13, 2004-es film no-go zóna és terrorizmus témájú ez, és megvalósulhat akár. Az összes ilyen sötét hely bűntanya és terroristafészek a valóságban is, terror merényletek elkövetői ilyenekben laktak! Figyelgette őket a rendőrség és a többi hatóság, mert azoknak sincsenek jogai rendet tenni ebben az idióta liberális rendszerben.



Európa jövője. Ha a liberalizmus marad, mi nem fogunk tudni itt élni.



Ez a tét, aztán már hiába.



https://www.youtube.com/watch?v=1TX7sCZp6H0

Európa jövője. Ha a liberalizmus marad, mi nem fogunk tudni itt élni. District B13, 2004-es film no-go zóna és terrorizmus témájú ez, és megvalósulhat akár. Az összes ilyen sötét hely bűntanya és terroristafészek a valóságban is, terror merényletek elkövetői ilyenekben laktak! Figyelgette őket a rendőrség és a többi hatóság, mert azoknak sincsenek jogai rendet tenni ebben az idióta liberális rendszerben.

Ez a jövőkép nem volna jó!? Már most nem jó.

District B13, 2004-es film no-go zóna és terrorizmus témájú ez, és megvalósulhat akár. Az összes ilyen sötét hely bűntanya és terroristafészek a valóságban is, terror merényletek elkövetői ilyenekben laktak! Figyelgette őket a rendőrség és a többi hatóság, mert azoknak sincsenek jogai rendet tenni ebben az idióta liberális rendszerben.

Európa jövője. Ha a liberalizmus marad, mi nem fogunk tudni itt élni.

Ez a tét, aztán már hiába.

https://www.youtube.com/watch?v=1TX7sCZp6H0

Ezek a hazaáruló pártok Önt 100%-ban hülyének nézik - arra akarják ugyanis rávenni, hogy a népszavazáson ne vegyen részt, vagy igennel szavazzon - tehát öngyilkosságot kövessen el. Komoly életbevágó, jövőt alapvetően meghatározó döntés ez, felelőtlen hülyegyerekek ne szórakozzanak velünk, a mi kárunkra - ha nem tudnánk hogy kikhez tartoznak, nem hülyék csak gazemberek.

Ezek a hazaáruló pártok Önt 100%-ban hülyének nézik - arra akarják ugyanis rávenni, hogy a népszavazáson ne vegyen részt, vagy igennel szavazzon - tehát öngyilkosságot kövessen el.



Normális?



Mi, hogy a kétfarkú kutyák csak viccelnek? Vicceljünk a holokauszttal, lépjünk a kutyapatkány farkára! ;)



Komoly életbevágó, jövőt alapvetően meghatározó döntés ez, felelőtlen hülyegyerekek ne szórakozzanak velünk, a mi kárunkra - ha nem tudnánk hogy kikhez tartoznak, nem hülyék csak gazemberek.

Ezek a hazaáruló pártok Önt 100%-ban hülyének nézik - arra akarják ugyanis rávenni, hogy a népszavazáson ne vegyen részt, vagy igennel szavazzon - tehát öngyilkosságot kövessen el. Komoly életbevágó, jövőt alapvetően meghatározó döntés ez, felelőtlen hülyegyerekek ne szórakozzanak velünk, a mi kárunkra - ha nem tudnánk hogy kikhez tartoznak, nem hülyék csak gazemberek.

Ezek a hazaáruló pártok Önt 100%-ban hülyének nézik - arra akarják ugyanis rávenni, hogy a népszavazáson ne vegyen részt, vagy igennel szavazzon - tehát öngyilkosságot kövessen el.

Normális?

Mi, hogy a kétfarkú kutyák csak viccelnek? Vicceljünk a holokauszttal, lépjünk a kutyapatkány farkára! ;)

Komoly életbevágó, jövőt alapvetően meghatározó döntés ez, felelőtlen hülyegyerekek ne szórakozzanak velünk, a mi kárunkra - ha nem tudnánk hogy kikhez tartoznak, nem hülyék csak gazemberek.

Az pedig természetes, hogy a munkaadók mindenféle hamis logikával érvelnek a kibírhatatlanul magas bérterhek csökkentése mellett, és bolondok is lennének néven nevezni a törekvésüket. Vagyis azt, hogy ezzel az álságos érveléssel akarják a béreket a saját profitjuk növelése érdekében csökkenteni. Még ha a munkaadói járulék csökkentéséből adódó többletjövedelmük egészét béremelésre fordítanák, a munkavállaló akkor is csupán kézhez kapná és elfogyaszthatná azt, ami viszont így az egészség- és nyugdíjalapjából hiányozna.

Nincs járulék, nincs szociális rendszer, de egyáltalán semmi. Se iskola, se kórház, de még utak sincsenek akkor. Pedig az infrastruktúra és a képzettek még kellenek is az ideiglenesen itt állomásozó multiknak és bankoknak. Közfenntartásban levő mindenféle társadalmi közösségi azaz szociális vívmány megszűnik. Helyette semmi, csak a fizetős magán a keveseknek.



Hát akkor milyen lenne nyugdíjasnak vagy betegnek lenni a járuléknélküli világban, mert nem béremelésre fordítanák a különbözetet ám! Nem az a jellemző, hogy a dolgozó jár jól. Amíg ez a rendszer van!



Igen, a járulékcsökkentés is varga mihály. ;) A jakab andor féle "tőlem ezért nem kapsz munkát", illetve bokrosék szerint is így kéne. Konkrétan 2014-ben kimondta a bajszos, a havonta fizetendő TB-t komolyan emelni kell, és fizessék a diákok is. Ha az lenne amit ők akarnak, tandíj mindenhol már általános iskolától ugye veszprémi együttes kész zoltán, és állami helyett csak magán EÜ ahogy az szdsz akarta. Az elégedetlenek tüntetéseit véresen leveretnék, és mindenféle módon üldöznék az ellenzékieket. Elég ha nem tapsolsz elég hangosan, a rendszer ellensége vagy. Elvárják hogy kampányolj értük a szociális médiában és a munkahelyeden, közben megfigyelnek. Az írországi népszavazás, csak egy példa.



"Az írországi referendumot ugyanis párját ritkítóan erőszakos, egyoldalú, megfélemlítő kampány kísérte, a nyilvánosságban gyakorlatilag kizárólag a deviáns álláspont jutott megszólalási lehetőséghez, a sajtószabadságra máskor oly kényes média egyszerűen nem volt hajlandó megjeleníteni a normalitás képviselőinek véleményét, ehelyett eszelős gyűlölettel gyalázták őket. Mindemellett – miként arról a CitizenGo keresztény európai civil szerveződés hazai képviselői nyilvánosságra hozták – amerikai szervezetek 25 millió euróval támogatták a megtévesztő propaganda-hadjáratot, annak ellenére, hogy a külföldi befolyásolás az ír választási törvénybe ütközik. Ugyancsak jogellenes és antidemokratikus volt több multinacionális vállalat vezetésének magatartása, mellyel kvázi előírták munkavállalóik sokaságának az életellenes álláspont támogatását, és azt is parancsba adták nekik, hogy – akár jobb meggyőződésük ellenére – az internetes közösségi felületeken kampányoljanak a homoszexuális lobbi szellemi terrorja mellett."



Nálunk is elég a prezinél vagy gawker féle helyen dolgozni, hogy a pride nevű április négyen / kommunista szombaton és más balliberális kampányrendezvényeken erősen ajánlott legyen részt venni. Szabad nép félőra is van, az a tolerancia-tréning.



Akár teljesen megszűnne a munkaadói járulék, mert ez az összeg a bér részévé válna, és azt a munkavállaló fizetné be az államnak. Már megint elvesznek. De akkor mitől Jobb ez az oldal, ha egyszer ugyanazt cselekszi?! A hamis logika nem okosság vagy megfontoltság, hanem hamis szándék. Nem az a hülye, aki észreveszi a kifosztását hanem az a szemét aki letagadja a 99% felől 1% felé pumpáló pénzszivattyú mechanizmus létét.



Bogár László: Járcsöki



Már negyven éve valóban „éhbérről" beszélhetünk hazánkban, hisz a táplálékon kívül más nincs benne a munkavállalók bérében...



A címben szereplő, belátom, kissé furcsán csengő és valójában nem létező szócska a járulékcsökkentés fedőneve már lassan másfél évtizede a pénzügyi és gazdaságpolitikai apparátus szlengjében. Most, hogy a nemzetgazdasági miniszter bejelentésével újra a közbeszéd tárgyává tette a kérdést, talán nulladik napirendi pontként néhány szót kellene szólnom arról, hogy mi is az a járulék, illetve mi is a járulékcsökkentés hamis fogalmának valóságos lényege.



Legegyszerűbben fogalmazva a járulék nem más, mint az a rendszeresen befizetett összeg, amely részben a munkáltató, részben a munkavállaló által teljesítve arra szolgál, hogy a munkavállaló egészségügyi ellátását, illetve leendő nyugdíját fedezze. Már itt meg kell jegyeznem, hogy ezeket a funkciókat nem csak így lehet ellátni. Lehet úgy is, hogy azt mondjuk, nincs ilyen rendszer, és feltételezzük, hogy az egészség megőrzésének, illetve az öregkori nyugdíjnak a fedezete eleve benne van a mindenkori bérben. Ebben az esetben viszont nagyon nyomatékosan fel kell hívni a munkavállaló figyelmét, hogy valamilyen formában neki kell gondoskodnia a megkapott béréből mind az egészségügyi ellátásáról, mind a leendő nyugdíjáról. Lássuk be azonban, hogy a modernitás szép új világában ilyen tudatos stratégiai gondolkodást feltételezni a munkavállalók döntő többségéről nem látszik túlságosan megalapozottnak.



Ezért van az, hogy a legtöbb nyugati országban kötelező csatlakozni valamilyen intézményes rendszerhez. Annyiban azonban történelmi értelemben most már lassan negyven éve valóban „éhbérről" beszélhetünk hazánkban, hogy az elemi szintű táplálékon kívül másnak a fedezete nincs is benne a magyar munkavállalók többségének bérében. Ezt a súlyos mulasztást hosszan tartó, tudatos bérfelzárkózási stratégiával lehetne enyhíteni, amire eddig kizárólag Orbán Viktor kormányai tettek kísérletet, a hazai és külföldi tőketulajdonosok hallani sem akarnak erről.



Ezek a tőketulajdonosok inkább azt tekintik normálisnak, hogy a magyar munkavállalók Nyugatra mennek pénzt keresni, ide pedig még olcsóbb keleti munkaerőt importálnának a helyükre. Amiből kitetszik, hogy számukra ez itt nem ország, pláne nem nemzet, hanem csak egy market place, tehát egy lokális piactér, amelyen jó olcsón kell venni, és jó drágán eladni, hogy aztán az így szerzett hasznot, lehetőleg minél kevesebb adózással, kimenthessék innen.



Talán nem kell hangsúlyozni, hogy egy ilyen stratégia sikeressége Magyarországon az élőhely lassú, de egyre gyorsuló kínhalálához vezetne.



Visszatérve mondandóm eredeti medréhez, éppen ennek a helyzetnek az elkerülésére az állam kötelezővé kell tegyen valamilyen hozzájárulást. De nagyon fontos hozzátenni, hogy kizárólag azért van erre szükség, mert a nyugatias modernitás korában az embertelen és abnormális viszonyok váltak normává.



A kérdést egyébként adóztatás formájában is meg lehetne oldani, tehát akár úgy, hogy nem is nevesítjük mint feladatot, hanem a beszedett adókból az összes adótömeg újraelosztása egy részének tekintjük a társadalombiztosítás problémáját. Magyarországon ebben a tekintetben ma meglehetősen ellentmondásos helyzet áll fenn.



Elvileg járulékról van szó, amiért cserébe járadékot kellene élveznie a járulékfizetőnek, de a legkényesebb kérdés mégis az, hogy akkor ennek a kifizetett járadéknak valamilyen formában kapcsolódnia kellene a befizetett járulékhoz, ám erről szó sincs. Az egészségügynél egyáltalán nincs, a nyugdíjnál is alig.



Azt azonban, mint témánk szempontjából döntő kérdést, mégiscsak rögzíteni kell, hogy a munkaadó által befizetett járulék a bér része, tehát ennek bármilyen csökkentésére tett kísérlet valójában a bért csökkenti. És mindezen semmit nem változtat az, hogy a munkavállaló ennek nincs tudatában, éppen ezért lehet szabadon manipulálni a kérdést.



Mit érdekel ez engem – mondja a munkavállaló a munkaadója által befizetett járulékra. Pedig nagyon is kellene, hogy érdekelje, mert minden járulékcsökkentés az ő bérét csökkenti. Csak nem a szabad felhasználású bérét, hanem azt, amit ha kézhez is kapna, éppen a saját érdekében be kellene fizetnie az államnak, mert ebből lesz egészsége és nyugdíja.



Az pedig természetes, hogy a munkaadók mindenféle hamis logikával érvelnek a kibírhatatlanul magas bérterhek csökkentése mellett, és bolondok is lennének néven nevezni a törekvésüket. Vagyis azt, hogy ezzel az álságos érveléssel akarják a béreket a saját profitjuk növelése érdekében csökkenteni. Még ha a munkaadói járulék csökkentéséből adódó többletjövedelmük egészét béremelésre fordítanák, a munkavállaló akkor is csupán kézhez kapná és elfogyaszthatná azt, ami viszont így az egészség- és nyugdíjalapjából hiányozna.



Azt azonban aligha hihetjük, hogy a munkaadók erre készülnének, így a munkavállaló a „járcsökivel" csak veszíthet. Ha bárki valóban megoldást szeretne elérni ebben a kérdésben, akkor éppen fordítva, a feladat inkább a nagybruttó bér bevezetése volna. És akkor aztán az egész téma egyszer és mindenkorra megszűnne.



Ez azt jelentené, hogy megszűnne a munkaadói járulék, mert ez az összeg a bér részévé válna, és azt a munkavállaló fizetné be az államnak. A munkavállaló innentől tudná, hogy ez az ő bérének része, így nem tűrné el az annak csökkentésére tett kísérleteket.



Tudomásul kellene venni, hogy a tőketulajdonosok számára itt ennyi a munkaerő költsége, és akinek ez nem tetszik, annak tágasabb odakünn.



Miért mi menjünk el, hisz ez a hazánk? Menjen el az tőketulajdonos, akár külföldi, akár belföldi, aki ezzel a logikával gondolkodik.



Szerencsés utat kívánunk!



Bogár László



http://www.magyarhirlap.hu

Az pedig természetes, hogy a munkaadók mindenféle hamis logikával érvelnek a kibírhatatlanul magas bérterhek csökkentése mellett, és bolondok is lennének néven nevezni a törekvésüket. Vagyis azt, hogy ezzel az álságos érveléssel akarják a béreket a saját profitjuk növelése érdekében csökkenteni. Még ha a munkaadói járulék csökkentéséből adódó többletjövedelmük egészét béremelésre fordítanák, a munkavállaló akkor is csupán kézhez kapná és elfogyaszthatná azt, ami viszont így az egészség- és nyugdíjalapjából hiányozna.

Nincs járulék, nincs szociális rendszer, de egyáltalán semmi. Se iskola, se kórház, de még utak sincsenek akkor. Pedig az infrastruktúra és a képzettek még kellenek is az ideiglenesen itt állomásozó multiknak és bankoknak. Közfenntartásban levő mindenféle társadalmi közösségi azaz szociális vívmány megszűnik. Helyette semmi, csak a fizetős magán a keveseknek.

Hát akkor milyen lenne nyugdíjasnak vagy betegnek lenni a járuléknélküli világban, mert nem béremelésre fordítanák a különbözetet ám! Nem az a jellemző, hogy a dolgozó jár jól. Amíg ez a rendszer van!

Igen, a járulékcsökkentés is varga mihály. ;) A jakab andor féle "tőlem ezért nem kapsz munkát", illetve bokrosék szerint is így kéne. Konkrétan 2014-ben kimondta a bajszos, a havonta fizetendő TB-t komolyan emelni kell, és fizessék a diákok is. Ha az lenne amit ők akarnak, tandíj mindenhol már általános iskolától ugye veszprémi együttes kész zoltán, és állami helyett csak magán EÜ ahogy az szdsz akarta. Az elégedetlenek tüntetéseit véresen leveretnék, és mindenféle módon üldöznék az ellenzékieket. Elég ha nem tapsolsz elég hangosan, a rendszer ellensége vagy. Elvárják hogy kampányolj értük a szociális médiában és a munkahelyeden, közben megfigyelnek. Az írországi népszavazás, csak egy példa.

"Az írországi referendumot ugyanis párját ritkítóan erőszakos, egyoldalú, megfélemlítő kampány kísérte, a nyilvánosságban gyakorlatilag kizárólag a deviáns álláspont jutott megszólalási lehetőséghez, a sajtószabadságra máskor oly kényes média egyszerűen nem volt hajlandó megjeleníteni a normalitás képviselőinek véleményét, ehelyett eszelős gyűlölettel gyalázták őket. Mindemellett – miként arról a CitizenGo keresztény európai civil szerveződés hazai képviselői nyilvánosságra hozták – amerikai szervezetek 25 millió euróval támogatták a megtévesztő propaganda-hadjáratot, annak ellenére, hogy a külföldi befolyásolás az ír választási törvénybe ütközik. Ugyancsak jogellenes és antidemokratikus volt több multinacionális vállalat vezetésének magatartása, mellyel kvázi előírták munkavállalóik sokaságának az életellenes álláspont támogatását, és azt is parancsba adták nekik, hogy – akár jobb meggyőződésük ellenére – az internetes közösségi felületeken kampányoljanak a homoszexuális lobbi szellemi terrorja mellett."

Nálunk is elég a prezinél vagy gawker féle helyen dolgozni, hogy a pride nevű április négyen / kommunista szombaton és más balliberális kampányrendezvényeken erősen ajánlott legyen részt venni. Szabad nép félőra is van, az a tolerancia-tréning.

Akár teljesen megszűnne a munkaadói járulék, mert ez az összeg a bér részévé válna, és azt a munkavállaló fizetné be az államnak. Már megint elvesznek. De akkor mitől Jobb ez az oldal, ha egyszer ugyanazt cselekszi?! A hamis logika nem okosság vagy megfontoltság, hanem hamis szándék. Nem az a hülye, aki észreveszi a kifosztását hanem az a szemét aki letagadja a 99% felől 1% felé pumpáló pénzszivattyú mechanizmus létét.

Bogár László: Járcsöki

Már negyven éve valóban „éhbérről" beszélhetünk hazánkban, hisz a táplálékon kívül más nincs benne a munkavállalók bérében...

A címben szereplő, belátom, kissé furcsán csengő és valójában nem létező szócska a járulékcsökkentés fedőneve már lassan másfél évtizede a pénzügyi és gazdaságpolitikai apparátus szlengjében. Most, hogy a nemzetgazdasági miniszter bejelentésével újra a közbeszéd tárgyává tette a kérdést, talán nulladik napirendi pontként néhány szót kellene szólnom arról, hogy mi is az a járulék, illetve mi is a járulékcsökkentés hamis fogalmának valóságos lényege.

Legegyszerűbben fogalmazva a járulék nem más, mint az a rendszeresen befizetett összeg, amely részben a munkáltató, részben a munkavállaló által teljesítve arra szolgál, hogy a munkavállaló egészségügyi ellátását, illetve leendő nyugdíját fedezze. Már itt meg kell jegyeznem, hogy ezeket a funkciókat nem csak így lehet ellátni. Lehet úgy is, hogy azt mondjuk, nincs ilyen rendszer, és feltételezzük, hogy az egészség megőrzésének, illetve az öregkori nyugdíjnak a fedezete eleve benne van a mindenkori bérben. Ebben az esetben viszont nagyon nyomatékosan fel kell hívni a munkavállaló figyelmét, hogy valamilyen formában neki kell gondoskodnia a megkapott béréből mind az egészségügyi ellátásáról, mind a leendő nyugdíjáról. Lássuk be azonban, hogy a modernitás szép új világában ilyen tudatos stratégiai gondolkodást feltételezni a munkavállalók döntő többségéről nem látszik túlságosan megalapozottnak.

Ezért van az, hogy a legtöbb nyugati országban kötelező csatlakozni valamilyen intézményes rendszerhez. Annyiban azonban történelmi értelemben most már lassan negyven éve valóban „éhbérről" beszélhetünk hazánkban, hogy az elemi szintű táplálékon kívül másnak a fedezete nincs is benne a magyar munkavállalók többségének bérében. Ezt a súlyos mulasztást hosszan tartó, tudatos bérfelzárkózási stratégiával lehetne enyhíteni, amire eddig kizárólag Orbán Viktor kormányai tettek kísérletet, a hazai és külföldi tőketulajdonosok hallani sem akarnak erről.

Ezek a tőketulajdonosok inkább azt tekintik normálisnak, hogy a magyar munkavállalók Nyugatra mennek pénzt keresni, ide pedig még olcsóbb keleti munkaerőt importálnának a helyükre. Amiből kitetszik, hogy számukra ez itt nem ország, pláne nem nemzet, hanem csak egy market place, tehát egy lokális piactér, amelyen jó olcsón kell venni, és jó drágán eladni, hogy aztán az így szerzett hasznot, lehetőleg minél kevesebb adózással, kimenthessék innen.

Talán nem kell hangsúlyozni, hogy egy ilyen stratégia sikeressége Magyarországon az élőhely lassú, de egyre gyorsuló kínhalálához vezetne.

Visszatérve mondandóm eredeti medréhez, éppen ennek a helyzetnek az elkerülésére az állam kötelezővé kell tegyen valamilyen hozzájárulást. De nagyon fontos hozzátenni, hogy kizárólag azért van erre szükség, mert a nyugatias modernitás korában az embertelen és abnormális viszonyok váltak normává.

A kérdést egyébként adóztatás formájában is meg lehetne oldani, tehát akár úgy, hogy nem is nevesítjük mint feladatot, hanem a beszedett adókból az összes adótömeg újraelosztása egy részének tekintjük a társadalombiztosítás problémáját. Magyarországon ebben a tekintetben ma meglehetősen ellentmondásos helyzet áll fenn.

Elvileg járulékról van szó, amiért cserébe járadékot kellene élveznie a járulékfizetőnek, de a legkényesebb kérdés mégis az, hogy akkor ennek a kifizetett járadéknak valamilyen formában kapcsolódnia kellene a befizetett járulékhoz, ám erről szó sincs. Az egészségügynél egyáltalán nincs, a nyugdíjnál is alig.

Azt azonban, mint témánk szempontjából döntő kérdést, mégiscsak rögzíteni kell, hogy a munkaadó által befizetett járulék a bér része, tehát ennek bármilyen csökkentésére tett kísérlet valójában a bért csökkenti. És mindezen semmit nem változtat az, hogy a munkavállaló ennek nincs tudatában, éppen ezért lehet szabadon manipulálni a kérdést.

Mit érdekel ez engem – mondja a munkavállaló a munkaadója által befizetett járulékra. Pedig nagyon is kellene, hogy érdekelje, mert minden járulékcsökkentés az ő bérét csökkenti. Csak nem a szabad felhasználású bérét, hanem azt, amit ha kézhez is kapna, éppen a saját érdekében be kellene fizetnie az államnak, mert ebből lesz egészsége és nyugdíja.

Az pedig természetes, hogy a munkaadók mindenféle hamis logikával érvelnek a kibírhatatlanul magas bérterhek csökkentése mellett, és bolondok is lennének néven nevezni a törekvésüket. Vagyis azt, hogy ezzel az álságos érveléssel akarják a béreket a saját profitjuk növelése érdekében csökkenteni. Még ha a munkaadói járulék csökkentéséből adódó többletjövedelmük egészét béremelésre fordítanák, a munkavállaló akkor is csupán kézhez kapná és elfogyaszthatná azt, ami viszont így az egészség- és nyugdíjalapjából hiányozna.

Azt azonban aligha hihetjük, hogy a munkaadók erre készülnének, így a munkavállaló a „járcsökivel" csak veszíthet. Ha bárki valóban megoldást szeretne elérni ebben a kérdésben, akkor éppen fordítva, a feladat inkább a nagybruttó bér bevezetése volna. És akkor aztán az egész téma egyszer és mindenkorra megszűnne.

Ez azt jelentené, hogy megszűnne a munkaadói járulék, mert ez az összeg a bér részévé válna, és azt a munkavállaló fizetné be az államnak. A munkavállaló innentől tudná, hogy ez az ő bérének része, így nem tűrné el az annak csökkentésére tett kísérleteket.

Tudomásul kellene venni, hogy a tőketulajdonosok számára itt ennyi a munkaerő költsége, és akinek ez nem tetszik, annak tágasabb odakünn.

Miért mi menjünk el, hisz ez a hazánk? Menjen el az tőketulajdonos, akár külföldi, akár belföldi, aki ezzel a logikával gondolkodik.

Szerencsés utat kívánunk!

Bogár László

http://www.magyarhirlap.hu

Az pedig természetes, hogy a munkaadók mindenféle hamis logikával érvelnek a kibírhatatlanul magas bérterhek csökkentése mellett, és bolondok is lennének néven nevezni a törekvésüket. Vagyis azt, hogy ezzel az álságos érveléssel akarják a béreket a saját profitjuk növelése érdekében csökkenteni. Még ha a munkaadói járulék csökkentéséből adódó többletjövedelmük egészét béremelésre fordítanák, a munkavállaló akkor is csupán kézhez kapná és elfogyaszthatná azt, ami viszont így az egészség- és nyugdíjalapjából hiányozna.

Az pedig természetes, hogy a munkaadók mindenféle hamis logikával érvelnek a kibírhatatlanul magas bérterhek csökkentése mellett, és bolondok is lennének néven nevezni a törekvésüket. Vagyis azt, hogy ezzel az álságos érveléssel akarják a béreket a saját profitjuk növelése érdekében csökkenteni. Még ha a munkaadói járulék csökkentéséből adódó többletjövedelmük egészét béremelésre fordítanák, a munkavállaló akkor is csupán kézhez kapná és elfogyaszthatná azt, ami viszont így az egészség- és nyugdíjalapjából hiányozna.

Kereslet, kínálat, akarat : NINCS munkaerőhiány hanem anyagi és emberi megbecsülés hiány van

Ránkvándoroltatott migránsválság és megélhetetlenség, minőségi munkahely nélküliség. Nem a vendégmunkás-behozatal a megoldása!



Ha mégis ez lesz, ne felejtsük el 2018-ban megköszönni ezt a kormánynak, a fidesz helyett Jobbik-ra leadott szavazattal. Meg amúgy is. :3



A fideszben kisebbségben vannak csak nemzeti érzelműek, a nemzet azaz a helyi többségi társadalom érdekeit képviselők. A parlamentiek többsége ugyanúgy technokrata, ami állítólag egyik nevük a neoliberálisoknak, de miért lenne modern az ő Magyarországuk mikor hatalmon mindig csak rombolnak, totálisan központosítanak, szegényítenek, betegítenek, és butítanak. Miattuk maradunk el és le. A cirka 1 millió külföldön dolgozó vagy több, és a kamu munkanélküli statisztika amiben csak az áfsz központoknál regisztráltak szerepelnek.



A jövedelemhiány a probléma, azért van munkaerőhiány amiért dolgozó szegények is, ez a rendszer szégyene így a fidesz kormányé is, a képmutató, csak zsidókeresztény (vasbeton talpfa) kdnp-t beleértve.



Képzett is hiába vagy, ha mondjuk havi 100 nettóért tudod csak eladni a munkaerődet a munkaáltatók javára manipulált munkaerőállat piacon. És válogathatnak, mondhatják hogy már sorban állnak a helyedre ha nem tetszik, NINCS munkaerőhiány hanem anyagi és emberi megbecsülés hiány van.



A valódi hiányszakmákban kiemelkedő bérek fordulnak elő, komolyabb programozók és egyéb fejlesztő informatikusok akikből kevés van, őket azért jobban megfizetik.



Jellemző sajnos a hazai összetartatlanságra, hogy ők és mások aki kivételesen jól járnak, jellemzően 0 empátiával bírnak a vesztes többség felé, és tényleg sok az IT-sek közt a vadkapitalizmus igenlő balliberális. Lehet őket spottolni az it cafe fórumon (echte szadesznyik SJW hülyelibsik, pl dabadab) vagy a hup hu-n, ahol a moderatúra is ilyen, mivel a tulaj és a szponzor mindenféle multi. A sajtószabadság tulajdonosi kérdés. :P



A vörös Budapest jelenség, ami a ballibnek szavazókat jelent, egyik oka a nagy fizetéskülönbség. Meg persze a médiavezéreltek, nemzettudattalanok, vagy egyenesen párhuzamos társadalmi idegenek.



Leagymosottaznak, ha a NEM-re buzdítasz. Az ő véleményük pedig aztán végképp a médiából és blibsi politikusoktól, fizetett álcivilektől van, nekik ezek a tekintélyek. Tekintélyrombolás egyirányú, csak a mienket építik le, nekünk új tabukat állítanak. Egyik ilyen, hogy azért nem lehet béreket emelni mert infláció lesz!



Varga mihály meg mehet a pokolba a többi ttip pártoló atlantista fideszes népellenesek mellé. Ezt teszik, és akik mást mondanak azok max. a polgári körösök vagy csak "külsős" fideszesek. Például Bayer Zsolt. :)



Boros Imre: Kereslet, kínálat, akarat



Mérték



A rendszerváltoztatás óta eltelt negyedszázad a munkától való elidegenedésről, életidegen oktatási elvek alkalmazásáról szólt.



Néhány hete terjedt el a hír, hogy szűkében vagyunk a hazai munkaerőnek. Azóta ez folyik minden csatornán. Bizonyos ágazatokban a hiány már valóban komoly akadálya nemcsak a teljesítmény fokozásának, de a napi működtetésnek is.



Tény az is, hogy a 2008-as pénzügyi válság után két-három százalék körüli szintre beragadt gazdasági növekedésünk elégtelen a felzárkózáshoz. Ezzel még a környékbeli versenytársainkhoz sem tudunk felzárkózni, a Nyugathoz való közeledésünk pedig örökre illúzió marad. Erre is hivatkozva vállalkozói körökben nemrég megjelent az igénybejelentés külföldiek szükségszerű foglalkoztatására. Az időzítés, sajnos, mellőzött minden józan politikai megfontolást, amit a gazdaságban dolgozó vezetőktől joggal elvárhatnánk.



A migránsválság közepette munkaerőimportról beszélni olyan, mint akasztott ember házában a kötélről értekezni.



Ki gondolt volna itt elsősorban másokra, mint a migránsokra? A migránsokat mint „motivált munkaerőt" üdvözlő német példa igazolja, hogy ez zsákutca. A tavaly Németországba özönlő másfél millió migránsból a német nagy cégek (mellesleg a munkaerő kétharmadának foglalkoztatói) összesen ötvennégy főnek adtak munkát. Ebből is ötvenet a német posta vett fel, nyilván állami parancsra.



Számításba jöhetnek még a környező országok, azzal a megszorító megjegyzéssel, hogy a határon túli magyarság mozogni kész része már vagy eljött, vagy már tovább is állt Nyugatra. Egyébként Románia, Bulgária már szinte kiürült használható munkaerő szempontjából, a volt jugoszláv területeknek pedig már több évtizedes gyakorlatuk van a nyugati munkavállalásban.



Ami Szlovákiát, Szlovéniát, netán Lengyelországot és Csehországot illeti, ott jóval magasabbak a bérek, tehát velük szemben nincs vonzerőnk. Szóba jöhetne esetleg Ukrajna, de mivel az ország nem uniós tag, az onnan érkezőkre nem vonatkozik a munkaerő szabad áramlásának elve. Ha mennek is az ukránok, inkább Lengyelországot választják történelmi okok miatt is, hiszen Nyugat-Ukrajna évszázadokig Lengyelország része volt, szorosak a szokásrendi, vallási és részben a nyelvi kötelékek.



A vállalkozói hevület érthető, vágynak egy, a hazainál is alacsonyabb bérért is dolgozni kész munkaerőtömegre, amely a hazai dinamikus bérfelzárkóztatási kényszert lassíthatná, de ehhez sikeres út nem vezet. Nincs mese, béreket kell emelni, más út nincs. Csak így lehet újabb munkaerőt találni, vagy esetleg a külföl- dön dolgozókat hazacsalogatni.



A gazdasági kormányzat kilátásba helyezte a bérjárulékok csökkentését, mondván, hogy ez majd alkalmat ad a vállalkozói szektornak a béremelésre. Első menetben ez azonban nem más, mint bérköltségcsökkentés, azaz a profit növelése. Azt csak majd később látjuk meg, hogy lesz-e ebből, és ha igen, akkor mikor béremelés.



A járulékcsökkentések viszont nagyon fájnak a költségvetésnek, mégpedig érzékeny területeken: tovább csökkentik a nyugdíjkassza és az egészségbiztosítás amúgy is szűkös mozgásterét. Kevésbé fájdalmas lenne, ha a kormány a saját alkalmazási körében lévők béreit tovább emelné, amit már egyes szektorokban folyamatba is helyezett.



Alulról a bértáblát egy masszívabb minimálbér-emelés nyomhatná felfelé, amire a kormánynak szintén van jól behatárolható ráhatása. Bizonyos adók (szja, áfa) csökkentésével pedig a valóban fontos reálkeresetek szintjét lehetne emelni, gondosan összehangolva a szociális és gazdasági növekedési megfontolásokkal. A nagy munkaerőhiányról szóló jajveszékelésben azonban érdemes azt is áttekinteni, hogyan állunk valójában.



Nagyon jó hír, hogy immár több mint félmillióan jutottak munkához, akik adót és járulékokat fizetnek. A 4,2 millió foglalkoztatott egy része ugyan külföldön dolgozik, tehát a hazai gazdaság növekedése szempontjából rájuk nem számíthatunk, de nem is terhelik a hazai államkaszát egészségügyi, oktatási költségekkel, ugyanakkor hazautalásaik érezhető tételei javuló nemzetközi pénzügyi helyzetünknek.



Szintén jól állunk a munkanélküliségi ügyekben. Kevesebb mint háromszázezer fő az, aki akar dolgozni, de nincs munkája, ami fele az egykori csúcsadatnak. A munkaképesek aktivitása viszont nagyon alacsony, alig több mint hatvan százalékuk dolgozik.



Messze vagyunk a kívánatos és Nyugaton elért hetvenöt százalék körüli értéktől, legalább nyolcszázezer főnyi a különbség. Ők jelentik az igazi tartalékot. Valamint a hatvanöt év felettiek közül az a réteg, amely még tudna is, akarna is a nyugdíj mellett dolgozni, de nincs lehetősége. Egyéb, ábrándként kezelhető megoldások helyett ezt a tömeget kell szemügyre vennünk, ha hosszú távú megoldást akarnunk.



A legfontosabb, hogy akár már rövid távon is a réteg további duzzadásának gátat emeljünk. Ez az oktatási, szakképzési rendszer feladata. Radikális lépésekre is szükség van, hogy a semmire sem jó szakok megszűnjenek, a diplomás munkanélküli-képzések megálljanak, az oktatási rendszer használható tudással rendelkezőket bocsásson ki, ami nem egyenlő feltétlenül a diplomával, ami ugyan magas fokú öntudatot igen, de megélhetést nem mindig biztosít.



A legfontosabb azonnali lépésnek az látszik, hogy ennek a nyolcszázezres tömegnek a hadra fogható részét bevonjuk a gyakorlati képzésbe, ami a cégek szintjén oldható meg a cégek és a képzésre vállalkozók negatív és pozitív (elvonó és támogató) anyagi ösztönzése mellett.



Az ösztönzési rendszer kiterjedhet a közfoglalkoztatottak piaci munkahelyekre történő visszatérésére is. Megoldásokat célszerű találni arra is, hogyan lehet a közfoglalkoztatottakat idényszerű mezőgazdasági munkákra alkalmazni, nyilvánvalóan a foglalkoztatók anyagi tehervállalása mellett.



A nyolcszázezres tartalék munkába állítása várhatóan minden korábbinál nagyobb kommunikációs vihart kavar majd a korábbi szemlélettel homlokegyenest szembemenő gyakorlat miatt. Lesz itt elegendő demagógia emberi jogokról, szabadságról, európai értékekről.



Ne feledkezzünk meg a „szabad" munkaerő regionális elhelyezkedéséről sem. A mai bérszínvonal mellett ugyanis illúzió, hogy a munkaerő a munkahely után megy az országon belül. Ha megy, akkor inkább külföldre tart.



A probléma megoldhatatlannak látszik nagymértékű, alacsonyabb képzettséget igénylő foglalkoztatási lehetőségek telepítése nélkül a magas munkanélküliségű területekre, főként a két leginkább elmaradott régióba (Észak-Alföld, Észak-Magyarország). Ne felejtsük el, hogy több évtizedes lemaradásban vagyunk, amit néhány év alatt kell majd jelentősen enyhíteni. A kommunizmus évtizedei nem voltak alkalmasak piacorientált képzések meghonosítására, hiszen a piacoktól jórészt el voltunk zárva.



A rendszerváltoztatás óta eltelt negyedszázad viszont inkább a munkától való elidegenedésről szólt, életidegen elvek oktatási, képzési alkalmazásáról. Amikor az ipari tanuló tizenhat éves koráig nem vesz a kezébe szerszámot – utána már nem is kíván.



Amikor megszűnt az élő kapcsolat a termelőüzemek és a képzési helyek között, hiszen a GDP-t jórészt már multik állítják elő, és ők itt az olcsó betanított munkást keresik. Amikor hatalmas a térnyerése a felsőoktatásban a humán jellegű képzéseknek – az műszaki tudományokkal ellentétben. Ezeket a deformált viszonyokat kellene ismét egyenesbe hozni. Szörnyű nehéz lesz, de nincs más út.



Boros Imre



http://www.magyarhirlap.hu